Atilla sorsa és életének történései egy tudatos küldetés felvállalását igazolják.
Az anyagi világ észjárásán felnövő történészek nemzedéke számára felfoghatatlan és értelmezhetetlen lehet Atilla számtalan cselekedete, de egész élete is. Lehet ez tudáshiány, de lehet ennél rosszabb: az igazság szándékos elferdítése.
Annak az Atilla-képnek, melyet a „nyugati világ” a nagy uralkodó kiemelkedő személyisége köré font, vajmi kevés köze van a valósághoz. A Krisztus utáni első évezred Eurázsiájának egyik, ha nem a legnagyobb uralkodóját az európai történetírók igyekeztek lekicsinyelni, eltorzítani. A középkori szemléletben Atillát Isten ostora (flagellum Dei) néven emlegették, akivel Isten a bűnös világot sújtotta.
Különösen gazdagok Atillával kapcsolatban a germán és olasz torzító hagyományok. A magyar dogmatikus történészek is ezt a képet vették át, még a mai tankönyvekben is, melyekben vagy meg sem említik a nagy uralkodót, vagy teljesen negatív képet festenek róla ifjúságunknak.
Milyen a helyes, korhű Atilla-kép?
Priszkosz részletesen leírja a nagy uralkodót, a „szkíták királyát” és palotáját. Priszkosz tudósításai alapján pedig Jordanes írta le Atilla alakját:
„Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes volt azokhoz, kiket egyszer hívei közé számított.” Onegesius pedig úgy nyilatkozott, hogy „inkább lenne szolga Atillánál, mint úr és gazdag a rómaiaknál.”
A későbbi korok magyar Atilla-megítélését olvashatjuk Kézai Simonnál (Magyarok Krónikája, 1285?), Kálti Márknál (Képes Krónika, 1358), Thuróczy Jánosnál (A Magyarok Krónikája, 1488), és a Tárih-i Üngürüsz-ben.
Nemeskürty István vallja róla: „Attila joggal tekinthető az egységes kultúrájú Európa egyik megalapozójának. Azok a regények és filmek, amelyek őt és hunjait vérszomjas vadembereknek ábrázolják, távol vannak a történelmi igazságtól.”
A magyar történészek és kutatók irányítottan negatív Atilla-megítélését szégyen, de nem magyarok, hanem külföldi történészek törték meg.
A világ Atilla-képe az utóbbi időben gyökeresen megváltozni látszik. A washingtoni U. S. News 2006. január 3-án különszámot jelentetett meg a világ 11 legnagyobb uralkodójáról; ebben Linda L. Creighton történész hat oldalt szentelt a Krisztus utáni első évezred Julius Caesar és Nagy Károly melletti legnagyobb egyéniségének, „a hun Attilának”, aki „azért született, hogy felrázza a világot”. E jelentős munkában Atilla nem mint „Isten ostora”, hanem, mint a „hősiesség, a vezetőképesség és a bátorság” eszményképe jelenik meg, aki „a magyarok nagy őse, a világ békítője és Gandhi egy személyben”, aki nem arra vágyott, hogy szeressék, hanem hogy szándékait megértsék még a tőle való rettegés árán is. „Ő a mítoszok embere, akit a világ félreértett, birodalma soknemzetiségű volt, amelyben nem az számított, hogy ki honnan származik, hanem az, hogy milyenek a képességei.” A szerző szerint Atilla az egységes Európa első megálmodója.
Franciaországban 2006-ban jelent meg Eric Deschodt-nak Atilláról szóló életrajzi könyve, amiért a szerző megkapta az évi Le Point hetilap fődíját. A díj indoklása szerint a könyv a hagyományos történelmi leírásokkal szemben világos, mindennapi stílusban részletes és igaz portrét ad a hunok nagy királyáról, és eloszlatja a róla tévesen elterjedt rossz megítélést.
Atilla igazi nagyságának diadalát az 1990-ben, majd utána kilenc kiadásban, több mint félmillió példányban a New York-i Hachette kiadó gondozásában megjelent „New York Times bestseller” sorozatban Wess Roberts (Ph.D.) kötete jelentette A hun Attila uralmának titkai (Leadership secrets of Attila the hun) címmel. A terjedelmes könyv alcíme: Attila meghódítja Amerikát. A kötet Atilla király uralkodói titkát kutatja, és minden mai katonai és polgári vezető kézikönyvének ajánlja. A kötet alapos kutatáson alapszik, és a legnevesebb katonai és állami vezetők ajánlását bírja. Általában „a nyerés pszichológiájának” és a „nagyság zálogának” (Denis Wait ley), „a vezetés legeredetibb és legteljesebb kézikönyvének” (Robert Schuller) nevezi, „Atillát a világ legnagyobb vezéregyéniségének” (James B. Patterson) mondja, „akinek elvei alapján a legfelsőbb vezetés ma is megvalósítható” (Andrew P. Calhoun). Paul H. Zalecki, a General Motors vezérigazgató-helyettese Atilla vezetői elvei alapján vezeti vállalatát, az amerikai katonai vezetők pedig „nélkülözhetetlennek tartják a katonatisztek kiképzésénél” (John C. Bahnsen). „Olyan könyv ez, amelyet minden amerikai embernek el kell olvasnia, aki bármilyen vezetői babérokra tör” (Albert Lee).
A kötet részletesen tárgyalja a vezetésre való alkalmasságot, a „hun vezetési elveket”, a katonai erkölcsöt és fegyelmet, az ellenség felszámolásának módját, a vezető felelősségét, stb. [3.]
Géczy Jánosnak A Királyok Királya című regénye is a hiteles képet keresi. Ennek ismertetője a lényeget foglalja össze:
Magyarnak nem elég megszületni, akként méltósággal élni is kell! De hogy ez mit jelentett régen, és mit jelenthet ma, arra keresi a választ a regény.
A kereszténnyé vált Római Birodalom a végnapjait éli. A Kárpát-medencébe visszatérnek a szkíta-utód hunok. Mágikus tárgyak, tiltott evangéliumok, forrongó zsinatok tartják izgalomban az embereket.
A regény főszereplője a magyar lélek, amely a történetben egy testvérpár sorsából bontakozik ki.
Buda és Atilla a koraközépkor két magyar királya. Atilla a Nagykirály, a szarvas, Buda a Kisebbik király a sólyom. Velük kezdődően indul nyílegyenes útjára a Turul-ház (Árpád-ház).
Céljuk, egy Kárpát-medence-központú, sajátosan magyar, keresztény elveken alapuló, gazdasági szempontból virágzó, katonai erejét tekintve legyőzhetetlen birodalom, és egy új, egységes Európa megteremtése.
Az akkori történéseknek a mai napig ható következményei vannak. De hogy mik is ezek, és hogyan működtetik a világot, azt próbálja feltárni ez a regény.
