(az előző részlet folytatása)
A magyarság jövőbeni sorsának alakulásában Mátyás királynak meghatározó szerep jut.
Mátyás királynak nagy érdeme, hogy elindította azt a folyamatot, melynek során kiteljesedik a sokak számára rejtélyes és felfoghatalan vármegyei önkormányzat. Ennek sajátossága, hogy végrehajtó hatalmat a király a vármegyével kell megossza.
Miként valósulthatott meg a végrehajtó hatalom megosztása, egy olyan különös helyzetben - lévén, hogy a magyar király később már nem Magyarországon lakik -, mikor az országot kívülről kormányozzák?
A vármegyei önkormányzatiság által.
Kialakul az a sajátos vármegyei önkormányzat, melynek élén már nem a király által kinevezett főispán, hanem a vármegye által elfogadott, később pedig választott alispán áll.
A magyar közjogfejlődés legfontosabb kérdését kell felvetnünk: mikor és hogyan harcolta ki a magyarországi nemesség a törvényhozó hatalom (és ezzel párhuzamosan a végrehajtó hatalom) - visszavonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen - megosztását?
Mi tette szükségszerűvé és elkerülhetetlenné, hogy a király elismerje a törvényhozó hatalom részesének a rendeket? És a főrendek miképpen kényszerültek arra, hogy a köznemességet is befogadják maguk közé a törvényhozó hatalomba?
Kemény és hosszú közjogi küzdelem meghatározó szakaszait kell megismernünk, hogy e kérdésekre válaszolni tudjunk.
E küzdelem a (nemesi) vármegyék közgyűlésein és az országgyűlésben folyik.
Ámde lehetséges, hogy a főnemességnek sikerült volna az ekkor még elsősorban a köznemességnek kedvező közjogfejlődést megállítani, ha egy nagy király nem méri fel, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy a folyamat visszafordíthatatlanná váljék... Mátyás királyról van szó.
Mátyás király - láthatjuk abból is, milyen közjogtörténeti változások voltak az ő korában - nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy erősödjön a köznemesség öntudata: előkészítve a Szent Korona-tagság fogalmának meggyökeresedését.
(...) az 1486. évi országgyűlésen Mátyás király kezdeményezésére olyan törvényeket fogadnak el, amelyeket méltán nevezhetünk rejtélyeseknek. Hisz e törvényekből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Mátyás mint király felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért, s ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz jövendőre. Ilyen kérdésekre keressük a választ: Mátyás utolsó szakrális királyként végrendelkezik - törvényalkotásával?
Igen, döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Mátyás ekkor az országgyűlést, milyen törvények megalkotására!
Nagy jelentősége volt bizony már annak is, hogy Mátyás hagyta, hogy elvegyék tőle a nádor kinevezésének jogát: hogy sugalmazta a törvénycikket, mely szerint a nádor többé nem kinevezendő, hanem választandó, mégpedig az országgyűlés által. De „eltűrte” azt is, hogy a rendek által választott nádor kezében rendkívül nagy hatalom összpontosuljon. Nem marad el jelentőségben mindezek mögött az országgyűlés és a vármegyei közgyűlés hatáskörének a bővítése. Az 1486. évi dekrétum 60. törvénycikkének pedig felmérhetetlen a jelentősége. E törvénycikkben a vármegyei ispánok, illetve alispánok kinevezéséről és beiktatásáról van szó, azazhogy sokkal többről. Törvényerőre emelkedett, hogy a főispán többé nem választhat ki akárkit alispánnak, hanem csak az illető vármegyéből valamely jeles férfiút, de aki nem a király előtt tesz esküt, mint a főispán, hanem a vármegye közgyűlése előtt. És ezzel megszületik a vármegyei önkormányzat!
A Mátyás király korában visszafordíthatatlanná vált az a folyamat is, amely során a Szent Korona-eszme kötelező erejű közjogi tanná alakult át. Mintha Mátyás számára nagyon fontos lett volna, hogy méltatlan utódai vagy bárki a jövendő méltatlan tisztségviselői közül ne tudjanak visszaélni a hatalmukkal: ezért a Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illesse, tagjainak egyike sem - se a király, se nemzet, és senki sem a nemzet képviseletében -, bizony egyikük sem törhessen a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. (...)
Meghatározhatta volna a Szent Korona a magyar politikai életet a vármegyei önkormányzat nélkül a Mátyás utáni nehéz évszázadokban? Bizonnyal nem.
Mátyás király szerepe a törvényhozásban éppen azért példátlan, mert felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért. Azaz a Szent Korona hatalmának az erősítéséért.
A legfontosabb és legnyilvánvalóbb: Mátyás kezdeményezésére az országgyűlés olyan törvényeket fogad el, amelyek a súlyos drámai helyzetbe jutó magyar nemzet fennmaradásának közjogi garanciái.
És ami Mátyás uralkodása után történt a közjogtörténetben, azt pedig semmi másnak, mint méltó folytatásnak tekinthetjük....
