(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 10. részlet) (A Szent Korona-tan tövénycikkekbe foglalása folytatása)
Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete:
- Trianonról sem tudjuk a valót, az igazi okokat, hogy miért kellett szétszabdalni a történelmi Magyarországot.
- Nem könnyű erről röviden beszélni… Nem is beszélek róla, mert fennáll a leegyszerűsítés veszélye! Néhány kérdést azért felvethetek! Kik döntöttek Trianon-ban? Nem nehéz felismernünk, hogy Trianonban nem azok döntöttek, akik a nyilvánosság előtt szerepeltek. Nem a legaktívabbnak látszók, nem Georges Benjamin Clemenceau, a korabeli francia miniszterelnök és nem David Lloyd George, az angol miniszterelnök, voltak ott jelentősebb személyiségek - igaz, ezek a kulisszák mögül diktáltak. De rejtélyek halmozódnak rejtélyekre! Mert nemcsak Trianon rejtélyes, megmagyarázhatatlan, hiszen az első világháború kitörésének okait a történelem-tudomány máig képtelen volt érdemben tárgyalni, elfogadottá vált magyarázatai mind hiteltelenek, kivéve azt az egyet, hogy a világháború kitörése minden idők legügyesebb manipulációjának az eredménye. Miért felülmúlhatatlan a kulisszák mögött álló, hivatalosan máig le nem leplezett manipulátorok ügyessége? Ráveszik a háború kirobbantására azokat, akiknek semmi érdekük nem fűződik a háború kitöréséhez. Oroszországnak tulajdonképpen nincs valódi háborús célja, az Osztrák-Magyar Monarchiának tulajdonképpen nincs valódi háborús célja. De a legnagyobb rejtély mégsem a háború kitörése, hanem az, hogy miért nem volt szabad elfogadniuk 1917-ben az antant vezető politikusainak az Osztrák-Magyar Monarchia új uralkodójának, Károly császár-királynak a különbéke-ajánlatát! Ha nem az volt a békeajánlat elutasításának az oka, hogy csak azért is meg akarták hosszabbítani a háborút, akkor csak az lehetett, hogy a háború egyik titkos célja éppen az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolása lehetett. Hogy lehetett volna Károly császár-királlyal békét kötni, ha éppen ő volt az egyik áldozatra kiszemelt?
- Nehogy elmeséld most az első világháború meg Trianon történetét, s a trianoni pszichózis történetét se. Személyes élményeidről beszélj!
- Sérelmeink, életünk drámai helyzetei mind Trianon következményei! És nem beszélnék róla, ha a történelemkönyvek hitelesen megírnák, mi történt! Legalább azt, hogy a kulisszák mögül éppen azok diktálták a béke feltételeit, akik előkészítették a háborút!
Sokat írtam Trianonról, s bizony a trianoni kulisszák mögött titokban irányító hatalmasságok tevékenységének a megismerése, leleplezése a legnehezebb. Közülük néhánynak már ismerjük a kilétét. A legfelfoghatatlanabb természetesen azoknak a hatalma, akiknek hivatalosan semmiféle hatalmuk nem volt. Tomaš Garrigue Masaryknak hívták az egyiket; korabeli minősítése: egyetemi tanár. Lehet, hogy az előretolt bábuk - Clemenceau és a többiek - nem mindig az ő akaratát teljesítették. S még az is elképzelhető, hogy nem voltak tudatában annak, hogy az ő akaratát teljesítik. De uraik közül Masarykon kívül csak néhányat ismerünk név szerint. Nevezzünk is meg egyet, mégpedig azt, aki Masaryknál is titokzatosabb személyiség. Az amerikai Edward Mandell House-ra hívom fel a figyelmet, minden korabeli politikus „House ezredesére”, aki hivatalt sem viselt, de még ezredes sem volt, mindazonáltal sokan a korszak leghatalmasabb férfiújának tekintik! A korabeli tanulmányozható források alapján sem nehéz megállapítanunk, hogy Thomas Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke igen gyakran rendelte alá a saját akaratát az övének. Bizony, az Amerikai Egyesült Államok elnökének a magatartása a leghihetetlenebb a „béketárgyalások” idején.
Hogy komolyan vehessük a rejtély felfoghatatlanságát, vegyük tekintetbe a következő tényeket: az első világháború úgy ér véget, hogy az Amerikai Egyesült Államok belép a háborúba. Az amerikai hadseregnek nem kell hatalmas csatákban győzedelmeskednie, hogy ellenfeleit, a központi hatalmakat térdre kényszerítse. Azzal győz, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Wilson meghirdeti azt az örök békét, amely azáltal válik örök békévé, hogy nem diktátumok, hanem népszavazás fogja eldönteni a határvitákat. Nem győztesek és legyőzöttek fognak tárgyalni egymással a béketeremtés asztalainál, hanem egyenrangú nemzetek, akiket egyképpen megillet a legszentebb jog: a népek önrendelkezési joga. Tulajdonképpen mindegy tehát, hogy kiket neveznek meg győzteseknek és kiket legyőzötteknek. Igen, Wilson elnök gyönyörű eszméinek, megnyugtató nyilatkozatainak és tervezeteinek köszönhető, hogy elmaradnak a mindent eldöntő, legelkeseredettebb, legnagyobb emberáldozatokat követelő végső ütközetek. A hadseregek nem kapitulálnak, hanem fegyverszüneti egyezmények alapján hazaindulnak. Németország hadserege is ellenséges földről vonul haza, Ausztria-Magyarországé is... De Európa további sorsát nem az határozza meg, ami a fegyverszüneti egyezmények megkötése előtt történik, hanem ami utána! Az határozza meg, hogy Wilson Versaillesban és Trianonban szembefordul eszméivel, megtagadja nyilatkozatait, tervezeteit, szembefordul az önrendelkezési joggal, a népszavazás intézményével, még az 1918 elején közzétett híres 14 pontjával is. Meggyőződésből tette vajon? Aligha. Ki parancsolt tehát Trianonban?
- Nagyon érdekes kérdés, és nagyon érdekes mindaz, amit elmondtál, de én azt hiszem, tanulmányban vagy drámában kellene kifejtened... Amire ebben az interjúban válaszolnod kellene, az az, hogy állításaidat mire alapozod, mivel bizonyítod... Mit kell elolvasnunk, hogy meggyőződhessünk igazadról?
- Mindenekelőtt Fejtő Ferenc Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című könyvét. Ebből megtudhatjuk, hogy miért sikerült Masaryknak oly könnyen kapcsolatot teremtenie a legelfoglaltabb államférfiakkal is... Nagyon magas rangú szabadkőműves volt. És ennek ismeretében kérdezhetjük: Wilson vereségében és Masaryk győzelmében eszerint nincs semmi titokzatos? És a másik titokzatos személyiség? House az amerikai szabadkőművesség nagyon hatalmas képviselője... Érdemes keresni a hiteles választ Charles Seymournak a rejtélyes House ezredes - Edward Mandell House, akiről már beszéltem - tevékenységét bemutató könyvéből! A Seymour könyvében közölt levelek, visszaemlékezések, feljegyzések olvasása közben mintha nyilvánvalóvá válna számunkra, hogy House valóban fontosabb személyiség volt Wilsonnál! Mintha valóban az ő állásfoglalása lett volna a meghatározó Wilson elnökségének három nagy döntésében: a központi bank magánosításában, az Amerikai Egyesült Államoknak a világháborúba való belépésében és a Nemzetek Szövetsége létrehozásában. És bár nem lépett a kulisszák elé Versaillesban és Trianonban, a béketárgyalásoknak is ő a meghatározó személyisége. Wilson az ő hatására fordul szembe eszméivel, tagadja meg nyilatkozatait, tervezeteit, a híres 14 pontját is, az ő hatására mond le az önrendelkezési jog érvényesítéséről, a népszavazás intézménye támogatásáról. Megválaszolatlan kérdések azért maradnak: House kinek az akaratából „uralkodott” Wilson helyett? Mi késztette Wilsont arra, hogy elviselje a House felügyeletét? Kinek, kiknek az állásfoglalását képviselte House? A magáét? A szabadkőművességét mint a korabeli szabadkőművesség egyik vezéregyénisége? (House ezredes mintha szigorú felügyelőként ellenőrizte volna, miképpen felel meg Wilson a szabadkőművesség elvárásainak.) A fináncoligarchiáét? Ha méltóképpen válaszolunk e kérdésekre, igen félelmetes következtetéseket vonhatunk le. Többek között azt is, hogy valóban a háború tulajdonképpeni felelősei diktálták a béke feltételeit.
Nem folytatom Trianon további rejtélyeinek és képtelenségeinek felsorolásával, mindössze a következőkre hívom fel a figyelmet: amikor a Nagy Kulissza mögött ülők eldöntik, hogy az eredeti célokkal szembefordulva legfőbb áldozattá választják ki a Kárpát-medencét (tulajdonképpen a Szent Korona országait és népeit), akkor tulajdonképpen arra szólítják fel államférfi-szolgáikat, hogy sértsenek meg minden elvet és eszményt, amelyre hivatkoznak, és forduljanak szembe magával az ésszerűséggel is. A cinizmus diadalának egyik legjobb példája: Románia nem azért kap 2 900 000 románra hivatkozva nagyobb területet Magyarországból, mint amekkora Csonka-Magyarországnak a 11 millió magyarra hivatkozva megmarad, mert Romániát meg akarják jutalmazni! Románia e hatalmas területet azért kapja meg, mert a nagy játék nyilvános szereplői (Wilson, Clemenceau, Lloyd George stb.) végrehajtják azt az utasítást, hogy Magyarországtól pontosan annyi területet vegyenek el, amennyit akármire (hamisra, igazra, ésszerűre, ésszerűtlenre) hivatkozva el lehet venni tőle. Ezt nevezték stratégiai elvnek. E példa azért nem biztos, hogy felülmúlja cinizmusban a másikat: az Osztrák-Magyar Monarchia egyik része, a történelmi Ausztria számára is területeket szakítanak ki Magyarországból, s hogy ezt megtehessék, az Ausztriával szomszédos megyéket kettévágják, és akik ezt eldöntik, azok tudván tudják még azt is, hogy e megyéiben a Magyar Királyságnak nem laknak osztrákok (néhány vasutas vagy orvos vagy kereskedő stb. kivételével), de azt is tudják, a világgal könnyű elhitetni, hogy az Ausztriának szánt országrész osztrák többségű, hisz azt lehet hazudni, hogy a török világ után odatelepített svábok (egy részük még németnek vallja magát, de nem osztráknak) osztrákok.
És most kimondom a legfontosabbat: a magyarságot Trianonban nem mint bűnöst, hanem mint legártatlanabbat büntették, mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt. Felvethetjük egyébként úgy is a kérdést az észérvekkel és érzelmekkel - például gyűlölettel - megindokolhatatlan döntéseket felfogni akarván, hogy a magyarázat bizonnyal nem földi, persze nem is égi, hanem... Akkor van Trianonnak metafizikai magyarázata.
Hogy megértsük, fel kell tennünk a kérdéseket: ki a misztérium játék rendezője? Ki választja ki a misztériumjátékban az áldozatot, a keresztre szántat? Az is megtörténik Versailles-ban, illetve Trianonban, ami senkinek sem érdeke. Nem az ész és nem az érzelem határozza meg hát azoknak a magatartását sem, akikről feltételezi a szakirodalom, hogy a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem, miképpen senkinek sem a világ épeszű emberei közül. Mégis tönkreteszik, és akik tönkreteszik, azok - akármennyire hihetetlen - pontosan úgy viselkednek, mintha nem valódi politikusok, nem valódi pénzemberek, hanem a Nagy Misztériumjáték elvarázsolt résztvevői lennének. Pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel előbb az Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak a keresztre feszítését előkészítők. Igen, mintha semmi sem lett volna fontosabb Trianonban, mint a legártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása. Hogy ismét a legártatlanabb keresztre feszítéséről van szó, azt nemcsak mi magyarok vagyunk képesek felfogni, megérezni, átélni. Egy belgiumi történész pontosan, hitelesen, határozottan fogalmazza meg azt a következtetést, amelyről azt hihettük, hogy nyugat-európai történész felfogni sem képes, nemhogy megfogalmazni: Magyarországot keresztre feszítették az I. világháború után - és nem bűnei miatt, hanem hite, hűsége, mégpedig Istenhez való hűsége megtorlásaképpen.
