(írta: Schalk Gyula)
A magyar csillagos ég még mindig várakozáson felül gazdag, ha nem gazdagabb más népekénél. Hátha még adtunk volna rá valamit és nem hagytuk volna örökségük és hagyományuk letéteményezése nélkül kihalni azon utolsó nemzedéket is, melyet még a csillagok altattak és költöttek, melynek még a csillagos ég volt esztendőre szóló naptára, vagy az éjszaka minden pillanatában megtekinthető égi órája!"
(Kandra Kabos: Magyar Mythológia)
A fent idézett sorok 75 évvel azután, hogy azokat Kandra Kabos leírta, sokkal aktuálisabbaknak tűnnek, mint születésük idején, hiszen a csillagok altatta és keltette nemzedékeknek ma már a nyomaikat is alig találjuk széles e hazában. Ezért ma még inkább félő, hogy az ősmagyar csillagos égbolt a feledésbe merül. Tudják ezt mindazok, akik akár a nyelvészet, akár a néprajzkutatás, akár a csillagászat oldaláról közelítik meg a kérdést. A népi csillagnevek, amelyek természetszerűen eltérnek a hivatalosan ismert és elfogadott csillag- és csillagképnevektől, mint minden népnél, nálunk is sajátosan tükrözik népünk hitét, monda- és mesevilágát. Kutatásuk és azonosításuk ezért igen szép és rendkívül hasznos munka. A következőkben ehhez a munkához szeretnénk néhány adattal és gondolattal hozzájárulni.