Az eddigiekben hivatkozott szerzők zöme megelégedett a népi csillag- és csillagképnevek ábécé sorrendbeni felsorolásával. Olyan törekvést, hogy a népi csillagneveket bizonyos főbb témakörök szerint is csoportosítsák, Kandra Kabostól eltekintve nem találunk. Kandra Kabos is megelégedett azonban a rendelkezésére álló csillagnevek néhány, meglehetősen szűk témakör szerinti csoportosításával, amennyiben szöveg közben utalt arra, hogy a csillagnevek bizonyos témakörök szerint csoportosíthatók. Magát a csoportosítást azonban nem végezte el. Pedig ha a csoportosítást elvégezzük, és az egyes csillag- és csillagképneveket bizonyos téma- és tárgykörökbe soroljuk, akkor rendkívül izgalmas, az ősmagyarság szinte egész életét tükröző égbolthoz jutunk. Kézzel foghatóan tárul elénk a magyar népnek az égboltról, annak bizonyos irányairól, mindennapi életéről, társadalmi életéről és érzelmi életéről „írt" égi képeskönyv.
I. Az égbolt kitüntetett irányai és csillagai
a) Időmutató (óra) csillagokb) Évszakcsillagok
c) Az ősmagyar „felső ég" és a Göncöl vidéke
d) Az Ég Közepe - Sarkcsillag
e) A Tejút
II. A földi és emberi környezet vetülete az égbolton
a) Mindennapi élet- Földrajzi környezet,
- Eszközök, tárgyak, élelem,
- Állatok
b) Társadalmi élet és környezet, emberek
- Foglalkozások
- Tisztségek, rangok
- Történelmi emlékek és személyek
c) Érzelmi életre utaló elnevezések
- Öröm és bánat az égbolton
- Ősvallási és keresztény vallási nyomok
- Költészet és mesefigurák
Ez a felosztás a rendelkezésre álló néhányszáz csillagnév áttanulmányozása nyomán önként adódik. Nem lehet nem észrevenni az égbolt isteni mivoltának őshitét, és nem lehet szó nélkül elmenni a csillagok megszemélyesítésének gyönyörű magyar példái mellett sem. Nyilvánvaló, hogy a csillagok járnak, kelnek, nyugszanak, jutnak és szaladnak az égbolton, mintha lábuk lenne, tulajdonságokkal rendelkeznek, mintha személyek lennének, és történelmi, mondabeli vagy éppen vallásos ihletésű hősök eszközeivé, tárgyaivá válnak a nép képzeletében. E felismerés nyomán már pusztán csoportosítási probléma, mely csillagot melyik csoportba soroljuk be. Az istenek vagy emberek kertjét, asztalát, palotáját, szemét, ujját, vetését vagy éppen szerszámait jelenti-e egy-egy csillag- és csillagképnév?
Csoportosítási alapot képezhet annak felismerése is, hogy az ősi néphitben igen nagy befolyása volt az égboltnak az összes misztikus és vallási képzetekre. Nem csupán azért, mert a fölénk boruló égbolt az istenek lakhelye, de mert ez az a terület, ahonnan az ember az élethez szükséges fényt, meleget és világosságot kapja, amelynek látszó forgásához irányítja egész tevékenységét, amelynek alapján számítja az időt, és amelyből nem egyszer megkísérli kihámozni a jövőjét is. Nyelvünkben szép megkülönböztetéseivel találkozunk a különféle alapon felfogott égboltnak. A minden jót adó ég - amely a világosság és fény forrása, amelyen minden fénylik és ragyog - mellett, külön névvel illeti nyelvünk a vallási értelemben vett mennyet. Az ősmagyar ég főként a nagy hősök, istenek és mesebeli alakok lakhelye, amelyet a Tejút köt össze a Földdel. E nyelvi megkülönböztetést csak a német himmel, valamint a szász hevén, az angol sky és heaven ismeri.
A csoportosítás nyomán vizsgálhatjuk a magyar csillagneveink eredetének kérdését. Választ kereshetünk a kérdésre: milyen volt a honfoglalás korabeli ősmagyar égbolt? Úgy tűnik, hogy leginkább a Kalevala égboltjára hasonlított. Az északi és keleti néphagyományok adnak e kérdésben megnyugtató tájékoztatást. (Ezért is utaznak nyelvészeink pl. Mongóliába összehasonlító nyelvészeti alapon történő népi csillagnév-kutatásra.) E régi népek őseinek életét és lelkét éppen úgy befolyásolta az égbolt, mint a mi őseinkét.
