Hungarikumok

 

Rontás


Rontás

 

A rontás ősidőktől kezdve jelen volt életünkben, bármi hirtelen rossz történt, akár betegség, kár vagy szerelmi bánat, bármi olyan dolog amire nem találtak ésszerű magyarázatot azonnal rontásra gondoltak. Úgy tartották, hogy egy bizonyos személy vagy harmadik személy bevonásával „megcsinálta” az illetőt. A rontás nemcsak betegséget, hanem lekötést is jelenthetett, még 1974-ben is végzetek olyan beavatkozásokat, melyről azt hitték, hogy azzal a módszerrel megfoghatják a legény szívét a lánynak. Mindenesetre az kétségtelen, hogy a múltszázad elején, amikor a babonaság még igen elterjedt volt sokkal több varázsló eljárásokat végeztek rontásra és annak levételére, mint manapság.

Rontást mindig valamilyen természetfeletti személy végezhette, első sorban boszorkányok, ők az ártó rontások okozói, ha valakinek megbénult éjjel a lába vagy görcs áll belé, betegség vagy kár érte a háza tájékát biztosra vették, hogy az csak is a boszorkány műve lehetett. De sok példa, monda és népdal szól arról is, hogy rontást okozhattak a szépasszonyok, bábák, tudós kocsisok tudós pásztorok vagy veszett orvosok. Voltak olyan rontások, amit bárki gyakorolhatott és aminek tudását bárki megszerezhette, ilyen rontás volt a más tej- vagy tojás hasznának megszerzése, a kapcafőzés vagy a szemmel verés és a szerelmi varázslat is. A legtöbb rontás és levétele a párkapcsolat teremtéssel vannak összefüggésben, ennek se szeri se száma, bármit megtettek volna a szülők is a leány vagy a ifjú is, hogy megkaphassa a számára megfelelő párt.

Bizony elég gyakori volt az átkozódás is, amit betegség vagy halál okozás miatt végeztek. Néha még azt is vélni tudták ki okozta a bajt, mert ha egy eseménynél, mint például borjadzásnál jelenvolt egy illetéktelen személy és az újszülött borjú elpusztult, beteg lett vagy az anyaállattal történt valami, mindjárt azt mondták biztosan szemmel verte. A dicséretnek is ártó szándékot tulajdonítottak, mondván az a visszájára sül el. Szemmel verés és dicséret mellett a ráolvasás is szokás volt, ilyenkor mindig szereztek valamit az illetőtől: hajat, körmöt, ruha darabot és azt halk kántálással megbűvölték, de néha már egy árnyék vagy lábnyom is elég volt az eljáráshoz. A hatás fokozására rontó tárgyat is elhelyezhettek a tulajdonos házában (küszöb alá, szőnyeg alá, szekrény mögé) vagy portáján, ezen mágikus tárgyak közül a legkiemelkedőbb a gatyamadzag, a márciusi hólé, a koporsó szög, a Szent György napi zöld békacsont, pénz érme, bab és a kása. A tárgyakat nemcsak megbűvölték, hanem meg is csomózták, hogy az átok benne maradjon, az sem volt mindegy, hogy milyen napon, a legtökéletesebb, rontásra való nap Luca napja, karácsony és Szent György napja volt, amikor a boszorkányok is vígabban járnak. Napszakok közül az estét, a napkelte előtti és nap nyugta utáni időt vették figyelembe. Nemcsak a jeles napok vagy napszakok voltak a hagyomány szerint „veszélyesnek” ki kiáltva, hanem bizonyos események is, amikor az ember vagy állat a leggyengébb, úgy mint születéskor, esküvő előtt és alatt, keresztelő előtt vagy állatok ellésénél, de a kenyér sütésre is nagy babonák voltak. Veszélyes helyeknek szémítottak a keresztutak és a temetők, ahol sok lélek és boszorkány jár.

A rontás elhárítására, megelőzésére és a rontó személy elküldésére alkalmazott gyakorlatok nem válnak el élesen egymástól, sokszor ugyan azt módszert alkalmazzák minden esetben, mint a gyógyító és megelőző eljárás a népi gyógyászatban. Ezen eljárások közé tartoztak a zajkeltések, füstölés, hideg vizű folyóban való fürdés, a köpködés vagy a bekerítés. Alkalmaztak bizonyos gesztusokat is, amikor nem a rontót küldték el, hanem a rontást dobták el a hátuk mögé, betegséget ástak el a földbe vagy betegséget adtak át természetnek, szélnek, fának, állatoknak. Rontás lehárításának több speciális módja is ismert a mai napig kisebb falvakban, mint, hogy a menyasszonynak a cipőjébe pénzt kell dugnia és azon járni, az újszülött karjára piros masnit kötnek, hogy ki ne cserélje a boszorkány vagy szemmel ne verjék. Az állapotos asszonyok pedig pókháló alatt aludtak, ez megvédte őket a bajtól. A villámlásra is voltak védelmeik, elsősorban a harangozás, ami nagyon sokáig megmaradt a hiedelemben, de szokás volt a piszkafát vagy sütőlapátot kitenni a ház elé, hogy a villám ne üssön a házba.

 

Szerelmi rontások:

-A legendák szerint azok a férfiak, akiken ilyen rontásokat csináltak, azok teljesen begerjedtek, felment a lázuk, és egyfolytában csak a lányon járt az eszük, és mindenáron a lányhoz akartak menni, bármilyen csúnya, vagy szegény is volt az...

-Amikor egy fiút meg akarnak rontani, akkor a gatyájának a korcájába belevarrják a lány haját.

-A lány a saját izzadságát felfogta, és egy pogácsába sütötte, és megetette a legénnyel

vagy a lány haját bele kell varrnia a fiú valamilyen ruhájába.

-Akit meg akartak rontani, akkor annak a keresztnevét viselő kilenc fejfáról éjszakának idején kilenc kis szikancsot (hegyes fadarabka) kell hozni, ezt a legény kilenc haja szálával elégették, és ezt a hamut a legény ételébe keverték.

-Fekete tyúkot kicsontozták, és fasírtot sütöttek belőle, és azzal megetették a fiút vagy vakondok vérét etették meg a fiúval vagy egy szál szőrt a hóna aljából belesütöttek valamibe, és megetették a fiúval.

-Egy fehér kankutya mind a négy lábáról levágnak egy körmöt, ezeket tejben megfőzik, majd a tejből tésztát csinálnak és megetetik a fiúval vagy a lány egy kanál nyálát belekavarta valamilyen mártásba, és hússal megetették a fiúval.

-A fiú bal lába nyomát napfelkelte előtt felszedték, és az ágy bal sarka alá elásták

vagy a bal keze középső ujjának a hegyét kereszt alakban bevágta, kilenc csepp vérét pogácsába megsütötte, és megetette a fiúval.

-Három fehér galamb máját, zúzáját, és vérét megsütötték, és valahogy a fiúval megetették.

-A lány havi vérzéséből felfogtak három cseppet, és azt belesütötték süteménybe, és megetették a fiúval vagy ugyancsak a havibajból borba kellett csepegtetni pár cseppet, és megitatni a fiúval.

 

Ha egy öregasszony össze akart két fiatalt boronálni, így járt el:

-fiút szoptató asszonytól tejet vett, és pogácsába megetette mindkét féllel

 

Amikor az ellenkezőjét akarja, hogy két szerelmest elrontson egymástól:

egy halott állkendőjét ellopta, elégette, és pogácsába a hamut megsütötte, és megetette a fiúval, és a lánnyal is.

 

Egyéb rontás féleségek:

-Ha valakitől valamit elloptak, akkor az ellopott dolog helyére nyomban öntsön három vödör vizet. A tolvajt egész életében rázni fogja a hideg.

-Ha egy asszony nem akart az urával szerelmeskedni, akkor megetetett vele egy fekete tyúk taraját, ettől elment a kedve a házasélettől.

-Ha egy asszony féltékeny, akkor így kötötte magához az urát: megleste, hova vizel a férje, utána annak közepébe beleszúrt egy gombostűt, ezek után már a férfinak nem volt kedve semmihez, és senkihez, de ha a nő ezt a tűt az ágyukba szúrta, akkor a férjének egyből visszajött a kedve…

-A szépasszonyok által okozott betegségeknek tulajdonították a szépasszony ágyat vagyis a nemi betegségeket és az elcserélt gyermeket.

-Amikor az újszülött betegszik meg, azt a bába szemmel verésének hitték.

 

Rontás elhárítása: 

-Ha valakit megrontottak, és ki akart gyógyulni, akkor kilenc barázdából, kilenc féle fűből fürdőt készítettek, és kilenc napig mindennap abban kellet megfürdenie.

-A lakodalom reggelén a vőlegény nyoszolyólány levágott egy tincset a vőlegény hajából, és elvitte a lányos házhoz, ahol a menyasszony hajából ugyancsak levágott a nyoszolyólánya, összekeverték a hajakat, és ezzel füstölték meg őket, hogy ne fogjon rajtuk a rontás.

-A csecsemőt bölcsőbe tették, a bölcsőt (gyerekestől) lábbal fordították az ajtó felé, így a szellemek nem ronthatták meg.

-Hogy ne verjék szemmel a pulyát, első látogatáskor arcon köpdösik a gyereket, majd minden látogatáskor meg kell szorítani az orrát.

-Ha a gyerek rontástól lett beteg, akkor az ingét a küszöbre kellett tenni, s a balta fokával össze vissza vágni, a rontó kék-zöld lesz tőle, de bele is halhat!

 

Ezen szokások nagy része már kihalt a köztudatból, emléke azonban a köznyelvben még ma is él, ha valaki viselkedését nem tudjuk megmagyarázni, azt mondjuk „ördög bújt belé” vagy, ha nagyon gyorsan és jól végzi munkáját azt, hogy „megtáltosodott”.

 

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2012. július 20.
Nézettség: 5,166 Kategória: Ősi magyar hitvilág (Legendák)
Előző cikk: Őseink szent állatai: a turul és a griff Következő cikk: Boldogasszony hava - Január


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: