Sárvár alatt sűrű berek a Csere:Leskelődő labanczokkal van tele;Sűrű berek még sincs annyi levele -Mint a mennyi lompos labancz bújt bele.Héja madár le-lecsap a fölyhőbűl...Lovas labancz ki-kicsap az erdőbűl,Kuruczot lát, hertelenűl megpördűl,Tőrbe csalni úgy akarná, de nem gyün.
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :Magyarországról,Édes hazánkról,Ne felejtkezzél elSzegény magyarokról!Ó Atya Istennek kegyes, szép leánya,Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!Magyarországról,Édes hazánkról,Ne felejtkezzél elSzegény magyarokról!Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen?Jó az isten, jót ád, légy jó reménységben.Kinyílik az idő, majd a jó tavaszkor,Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor.Hogyne búsulnék én, én édes pajtásom,A temérdek gondok uralkodnak rajtom,Gondolkodásim közt se nyugtom, se álmom,Lelkemet is bennem csak alig találom.
Sebeink csak nem szünnek megFájni, égni,Nem enyhülnek, megujulnakSzenvedési,De legsajgóbb az a régi -Haj, Rákóczi! Haj Bercsényi!Alva járunk, némán nézünk,Félig élünk...Hova tünt el a mi régiDicsőségünk?Nagy ügyünk, nagy vezéri?...
Mikor beköltözött az örmény negyedbe,Gyér udvarát kemény regulába szedte.Jóreggel harangszó, mise nyáron, télben,Rendre sorakozott kiki az ebéden;- Ő maga ült fejtül... Nagymesszire nézve,Nem látta, hogy keshedt az urak mentéje.Ír-olvas napestig - vadászgat gyakorta -Francia gróf izent - be sem bocsátotta,Mert a titulusban esett vala vétség,Fejdelmi személye várta, megkövessék.
Magyarok Istene, rontsd a labanc erejét!Közeleg az óra csata riadóraHogy a magyar akarata, csata vasa, diadalamentse meg a szomorú hazát.Hős Rákóczi népe, kurucok, előre!Diadal veletek, ellenes feletek letiportátok,verje gonoszokat átok!Már a hazán íme újul a vész,Íme a gonoszok seregi fenyegetik.
Egyedül hallgatom tenger mormolását,Tenger habja felett futó szép zúgását -Egyedül, egyedülA bujdosók közülNagy Törökországban!...Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovóRákóczi nagy lelke, az eget csapkodóTenger haragjában!Peregnek a fákról az őszi levelek,Kit erre, kit arra kergetnek a szelekS más vidékre száll aCsevegő madárkaNagy Törökországból...
