(Részlet)
Tűz-víz között megütközött kis Magyarország,Véromlásra s hervadásra jutott szép virág:Jaj mire jutál,Hogy el nem futál!Kívül-belöl mingy egy asszú ág. Ki szánja, ki bánja, ki neveti bajodat?Ki rontja, ki tartja privilégiumodat?Nem látodS nem tudod,Hogy kell hinni s kire bízni Szabadságodat.
Most jöttem Erdélyből, Erdély országából, -Lovastól, nyergestől, egy nyargalt szolgástól.Szolgámnak a neve Hányd-el-vesd-el Gyurka,Magamnak a neve: bujdosó katona.Nem vétettem semmit, az ég bizonyságom:Még sincs maradásom, köztetek lakásom...Szegény árva fejem nincs hova hajtanom -Szegény árva fejem nincs hova hajtanom.
(Rövidítve) Nimród árnyékábulDicsőség házábulSzármazott fényes világ,Kit az irigységnek S eleven férgeknekMérges foga most is rág:Mi dolgod, hogy így élsz,Rettegsz s haláltól félszS véred felljebb hogy nem hág? Ó szegény magyar vég,A félsz hozzád hogy férS mért vagy íly engedelmes?Kardod megtompultLovad megbénult,Vagy hogy csak késedelmes?Vagy alszol s nem érzed,Hogy dolgod vesz...
Ó szegény magyarság, mit gondolsz magadban?Azt tudod: jól nyugszol te nemes ágyodban,Avvagy vígan táncolsz szabad kúriádban,Sipoltatod magad kárpitos házodban.Nyájosságod után mensz az vadászásra,Jóakaróiddal meg más mulatságra,Természeted szerént az jó társoságra,Gondolod, majd juthatsz előbbi vígságra.
Egy kép került kezembe maS alatta ez a sor írás van:"A minoriták templomaKonstantinápoly városában".Nem készítette művész tolla;Egy útas, ott lenn vándorolva,Dilettáns kézzel rajzolá.
Jaj, régi szép magyar nép!Az ellenség téged miképSzaggat és tép!Mire jutott állapotod,Romlandó cserép.Mint egy kedves eleven kép,Voltál olyan szép,Magyar nép!De a Sasnak körme közöttFonnyadsz mint a lép.Szegény magyar nép,Mikor lész már ép?Megromlottál, mint cserép.
Vörös bársony süvegem,Most élem gyöngy életem,Balogh Ádám a nevem,Ha vitéz vagy jer velem!Fakó lovam, a MurzaLajta vizét átússzaCsászárt hogyha megkapomBécs várába ugratom.Sándor Ferkó, sógorom,Adja ide a borom!Harc után, ha szomjazom,az áldomást megiszom.Zsindelyesi eszterház,Ég a város, ég a ház.nem is egy ház, háromszáz,mert a kuruc ott tanyáz.
Kurucok, kurucok, hajh, szegény kurucok -be megsötétedett ti fényes napotok!Ó, gonosz szerencse, ó, keserves óra!...Trincsini mezőnek vérrel borítója.Sok ezren borultak ott önnönvérekben,mások tántorodtak régi hívségekben.
„Őszi harmat után,nagy hegyeknek ormán,Fújdogál a hideg szél,fújdogál a hideg szél.Zöld erdő harmatát,piros csizmám nyomát,Hóval lepi be a tél,hóval lepi be a tél…”
