Mi hátra volt még, elkövetkezett.E földi létben gyász sorunk betölt.Találkozunk - irgalmas végzet! -Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmerszS helyet cserél bennünk a fájdalom:És folyni látom, majd ha már késő lesz,A megbánásnak könnyét arcodon.Mert amit én vesztettem, óriás,Hozzá az ég adott erőt nekem.
Mint a Montblanc csúcsán a jég,Minek nem árt se nap, se szél,Csöndes szívem, többé nem ég;Nem bántja újabb szenvedély.Körültem csillagmiriádVersenyt kacérkodik, ragyog,Fejemre szórja sugarát;Azért még föl nem olvadok.De néha csöndes éjszakánElálmodozva, egyedülMúlt ifjúság tündér tavánHattyúi képed fölmerül.
Ha eljövend a búcsu-óra,Ha majd e szív végsőt dobog,A percben, mely létem kioltja,Majd akkor is rád gondolok.És jól tudom, előre látom,Mi bú, öröm van itt ezenS az ismeretlen túlvilágon:Egyszerre mind átérezem.Eszembe jut majd minden átok,Mind, ami történt s ami nem;Mely felgyujtotta a világot,Mást üdvözítvén az „igen".
De szépek vagytok, tegnapi asszonyok !Hamvadó szemetekben még néha felragyogA régi büszkeség, amivel az első szeretőtVállaltátok papák-mamák, a világ vádja előtt,Nem sütöttétek le a szemeteket, ahogy illett akkoriban,És nem bújtattátok a szempillák fátylába démonian,Ti először itt mifelénk, ti válogatott kevesek,Akikben az örök nőiség új hitté lelkesedett,A mi hitünkké, mely sze...
Hová merűlt el szép szemed világa?Mi az, mit kétes távolban keres?Talán a múlt idők setét virága,Min a csalódás könnye rengedez?Tán a jövőnek holdas fátyolábanIjesztő képek réme jár feléd,S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,Mert egyszer azt csalúton kereséd?Nézd a világot: annyi milliója,S köztük valódi boldog oly kevés.
Szép szemek! bárhol ragyogva,Kérdésemre szóljatok,Pillantással, szűz kegyessel,Mert pillantás szavatok;Én, ki már egyet vesztettem,Mást keresni menjek-e?Mást keresnem nincs-e tiltva?Válogatnom szabad-e?A szem, melyet én szerettem,Mely szivembe tőrt vete,Nem volt sem világos égszín,Sem borongó fekete.
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,És szomjamat vízzel nem olthatom.Nem oltaná el azt a Balaton,Nem a mézes szőlőjü Badacson.Én lángot szomjazom, lángot, tüzet,Szemed tüzében játszó lelkedet;Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,És a mosolynak mézét ajkidon.
Haj, haj, haj,Beh szép selyemhajEz a leányhaj!Bomlott fürti tengerébenHattyuvállak fürdenek benn.Haj, haj, haj,Be szép selyemhajEz a leányhaj.Száj, száj, száj,Beh szép rózsaszájEz a leányszáj!Fülemile danol benne,Legszebb sor gyöngy ragyog benne.Száj, száj, száj,Be szép rózsaszájEz a leányszáj.
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,Haragszom rád csalárd kék szemedért,Mely rám oly bűvös láncokat vete,Haragszom rád, kegyetlen ajkidért.Haragszom rád, mert nyugtom elveszett,Haragszom rád szilárd erényidér',S mert bájid elrabolták lelkemet:És nincs remény, hogy többé visszatér.
Túl ifjuságomon,Túl égő vágyimon,Melyeknek mostohánKeserv nyilt nyomdokán;Túl a reményeken,Melyekre hidegenÉjszínű szemfedőtCsalódás ujja szőtt;Túl a szív életénNyugottan éldelém,Mit sors s az ész adott,Az őszi szép napot.
