Drága szűzhamu hull fejedreártatlanságodértvezekelsztudod jólérdemtelena földmelybensem a gyomsem a virágnem üti fel fejét.Csak éjszakane lenne sohagondolodó a gonosz alakzatokaz égenbuja illataikkala kerteka tengerhez hasonlófelgyülemlő vizekpartjaikonmezítelenülsétálnaka gyalázatos férfiak.Könnyeim megerednekha látnom kell őketizmos karjaikmintha összeszorítanákszívemet.
vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszakapartra kicsapnak az a part szívem leomlott partfalaálmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyekde kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjeleks kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanakhangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalakgyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántanivergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szá...
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindíg, mindíg játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalfõre ülni,borból-vízbõl mértékkel tölteni,gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,havas telet és hosszú-hosszú õszt,lehet-e némán teát inni véled,rubinteát és sárg...
Én feleségem, jó és drága-drága,eddig neked dalt alig-alig írtam,mert nem bíztam tintában és papírban,s féltem, hogy elhull a szavak virága.Nem is vittelek tornyos frizurávalfényes parkettre, kart-a-karba-öltve,ki csöndesen jöttél hozzám, e földre,sok fogcsikorgatáson, könnyön által.
Én úgy szeretlek.A cigarettáhozés a szalonkabáthoz te vagy a hit.Az én szemem most már sohase álmos -és hallgatom a szíved zajait.Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.Párnák között, arcodhoz epedezve,te vagy az éjjel asztalán a bor.
Egy régi név kiált az életemben,egy régi lány, akirõl nem énekeltem,kinek a szívem rég adósa volt,ki rózsa volt s neve is Rózsa volt.Diákkoromban mentem hozzá néhaaz árvalányhoz, én, kezdõ poéta,megbújtam nála a díványsarokbaés ámbratestét néztem, szívdobogva.
Először aludtam veled.Micsoda húsod van neked!Forró a szád, gödrös az állad,a bőröd vadító szagú!Halálomig kívánlak!Másodszor aludtam veled,meghallgattam az életed,ki szeretett és ki utált -nem lehetett könnyű neked,reggelig be nem állt a szád.Harmadszor aludtam veled.No, dehát ki hallott ilyet,folyton csak tenni-venni...Fordítsd felém a feneked,hagyj egy kicsit pihenni.
Tűzijátékot gyújtanék neked szerelem,káprázatos rakétákat,hogy elbűvöljelek,hosszú verssorokat, hogy körülöleljék tomporodat,és égő mondatok hálóibafogjam melledet…De lebiggyeszted a szád, csak akkor ragyogsz föl,mikor tükörbe pillantasz.Szép vagy, mint egy húsevő növény,álmos és izgalmakra éhes;csókom ijedt állata végigmászik karodon, nyakadon,aztán égető nedvek emésztenek el.
Egy holdpillantás futott ki elém ,született óvott , gyermekszerű lény.Felkaptam , éreztem , hogy kisleányom.Állok vele , karon - az anyját várom.Nem jön. Elindulunk szomorún , ketten.Hallgat nagyon , mióta ölbe vettem.Mint széttépett család , élünk mi is majd valahogy.A gyermek nő , s a holdfény egyre fogy.
