ANYÁM KEZE
Édesanyámra emlékezem ezzel a
29 évvel ezelőtt írt versemmel
Álmaimban sokszor visszatérő képek,
Gyermekkor világa, Jó Anyámra nézek.
Meleg homlokomra hűvös kezét rakja,
Betegágyam mellett könnyeit hullatja.
„Meggyógyulsz majd lelkem, meglásd kicsi vérem,
Betakarlak menten, aludj el most szépen.
A láz bíborpírja elszáll majd a légbe,
Könnyű lesz az álmod, meggyógyulsz majd végre.”
Tovatűnt gyermekkor, álmaim elszálltak,
Messze át a légen Anyámhoz találtak.
Kitárt karral hívlak, két kezedre nézek,
Simogass meg újra, Anyám arra kérlek.
Múlt idéző álmok, visszatérő képek,
Gyertek újra hozzám, bárhová is térek.
Nem szabad feledni gyermekkor világát,
Drága Jó Anyámnak féltő gondosságát.
Fiatal volt egykor, én csak annak láttam,
Az elszállt időben szebbet nem találtam.
Bármerre is jártam sarkán a világnak,
Párját nem lelém az én Édesanyámnak.
Megfáradt a szíve, ráncos lett a bőre,
Simogató szemmel nézek most feléje.
Szeretlek Jó Anyám, azt kívánom néked,
Simogass meg újra, legyen hosszú élted.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 1988. 04. 25
