HUNCUT AZ ÉN SZÉPSÉGES DÉDUNOKÁM,
Avagy, az Apuci is jól ki lett fizetve.
Hálát adok az Úrnak, hogy megérhettem az első Dédunokám születését 2018. 08. 24 – én. Múlt héten hazautaztam pár napra szeretett Bakonyomba és természetes volt, hogy Őket is meglátogatom Ajkarendeken, ahol a Párjával élnek.
Édes picurka volt már akkor is, mikor még csak fényképeken volt szerencsém látni, de az élmény összehasonlíthatatlan azzal, mikor óvatosan én is karjaimba vehettem a kis Albikát és megpuszilgathattam az arcocskáját, homlokát és a dús, sötét kis hajacskáját.
Tudom, hogy most még a helyzet nem ugyanaz, mint később, de beleképzeltem, hogy mikor felém nézett lát is, mint aki felismeri a dédnagyapját, aki éppen gyönyörködik benne. Huncutkodik állandóan, mert mikor az Anyukája megszoptatta, néha elszunyókált és mikor le lett téve az ágyikójába, egy ideig alukázott, de aztán rövid idő alatt hangosan jelezte, hogy inkább társaságra vágyik, mégpedig vissza a megnyugtató anyai ölbe.
Míg ott voltam, délelőtt tíz órától délután negyed négyig, mosolyogva figyeltem, ahogyan vágja a különféle arckifejezéseket és mikor le van téve a heverőre, kicsi kezecskéivel és lábacskáival, mint egy örökmozgó, úgy kalimpál szinte megállás nélkül. Egy napig a hasikája görcsölt és nem telt meg a pelenkája, de aztán ottlétem alatt szerencsére beindult a lavina és hála Istennek, ezen a téren is helyreállt a rend.
Természetesen nemcsak az unokámnak, Bettikének, hanem az Apukájának is szemefénye a pici baba és éppen munkából igyekezett hazafelé, amikor Albika megint becsületesen teletette a pelust, de megvártuk vele az érkezését, mert ezen a téren is imádja pici fiacskáját. Nem úgy van, mint némelyik férfitársam, akik ilyen esetben még az orruk elé is kendőt kötnek.
Mikor „nagy” Albi megérkezett, át is vette a parancsnokságot Bettikétől és össze – vissza puszilgatva már vitte is tisztába tenni, mikor megtudta, hogy a picurka várja ezt a lehetőséget az Aputól. Természetesen ezt a látványt én sem hagytam ki, aki annak idején a lányaimat és unokáimat is hasonló módon szakszerűen le tudtam rendezni megtelt pelus vonatkozásába és nem fintorogtam ettől sohasem.
Közben elkezdődött a pelenkacserés folyamat szakszerűen, ahogyan az a nagykönyv meg van írva és már a popsi bekenése történt, hogy aztán a tiszta pelenka újra odakerüljön, ahova kell. Természetesen nekem is van mindig az emlékeimben hasonló felidéznivaló. Éppen azt meséltem, mikor egy alkalommal a fiú unokámnál én voltam a soros ilyen ügyben, megkaptam a fizetséget egy nagy adag pisi kíséretében, minek következtében kezdhettem elölről a folyamatot.
Aprócska Albika mintha megértette volna az igaz mesémet, még a szája szögletében is ott véltem bujkálni egy kis mosolyt, mert abban a pillanatban elindult egy spricc „nagy” Albi Apuka felé, amit csak a tenyerével tudott kivédeni, de ezt még kettő követte, mire alábbhagyott a kis tűzoltófecskendő működése.
Ha valaki most azt hiszi, ezen mérgelődni kezdett az Apuka, az nagyot téved, mert mosolyogva elölről kezdte Ő is a folyamatot, közben persze mindhárman felnőttek kacagtunk az eseten, hiszen velem is ez történt Anno.
Mikor újból fel volt öltöztetve a picurka, jelezte, hogy egy kicsit már megint megéhezett, ezért követelni kezdte a maga kis étkezését az Anyucitól.
Számomra mindig egy csoda volt a kisbabák látvány, nemcsak aki a Családunkhoz tartozott, hanem az idegen csecsemők is, de most eszembe jutott Áldott Emlékű Édesapám egykori mondása, mikor a Dédunokám bájos arcocskáját néztem:
„Nem azért mert a miénk, de a legszebb Baba a világon!”
Ezzel teljes mértékben egyet tudtam érteni. Magam is csak ezt tudom mondani, valamint azt kívánom, hogy Egészségben, Szeretetben és Békességben tudjon majd felnőtté válni a most még aprócska Dédunokám Albika. Visszafele a Zirci utamon, a buszon mosolyogva nézegettem azokat a fotókat a telefonon, amiket róluk készítettem és határtalanul Boldog voltam és vagyok most is, mikor ezt a kis igaz történetet pötyögtettem be a számítógépembe.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) Boldog Dédnagyapa.
Gyula. 2018. 09. 14. Péntek Délelőtt 9:55
