„ŐSI KOLLÉGIUM.”
Gyermekkoromtól kezdve a Magyar Irodalom és Történelem a kedvenceim voltak és azok a mai napig is, éppen ezért előszeretettel gyűjtöm azokat a műveket, amelyek hasonló témával foglalkoznak, főleg a már klasszikusnak mondott témakörökben. Volt egy fiatalon, Krisztusi kort megélt, 33 éves korban elhunyt Református Pap, Apai Nagybátyám Nagy Gyula, aki a híres Pápai Református Kollégiumban végezte gimnáziumi tanulmányait és ugyanott a Teológiát is. Arról már írtam, hogy milyen kapcsolatba került a híres költővel, Kozma Andorral, aki szintén az Intézmény falai közt tanult egykoron. Akit érdekel, elolvashatja az alábbi linkre kattintva:
https://www.facebook.com/groups/281052678678451/permalink/1815743921875978
Azt is tudtam, hogy nagyon sok híressé vált ember tanult még itt, éppen ezért képben voltam Lampérth Géza személyével is, hiszen Nagybátyám hagyatékában voltak általa írt könyvek. Régóta terveztem már, hogy valamiképpen írok majd róla és ezt meggyorsították az utóbbi napok eseményei. Szoktam az Antikváriumok online kínálatában témába vágó szakirodalom után kutakodni és egykori szavalókönyvek keresgélése közben egy héttel ezelőtt az alábbi, számomra érdekes példányra bukkantam:
„Új Magyarországért Egyetemes Szavalókönyv. Összeállította Vollay Ferenc. Második kiadás 1936.”
Természetes volt, hogy megrendeltem és 2021. 03. 03 – án megérkezett a vára – várt kötet, amibe azonnal bele is lapoztam és számomra érdekes verset találtam, éppen Lampérth Gézától, mégpedig azzal a címmel, ami jelen írásom névadójává is vált. Az örömöm azért volt határtalan, mert éppen arról a legendás Iskoláról szólt, ahol Nagybátyám is tanult. Azonnal begépeltem a verset a számítógépembe és elhatároztam, hogy azok számára is közkinccsé teszem, akik ugyan ismerik a pályafutását, de talán ezt a versét mégsem olvasták eddig. Mielőtt ezt megtenném, egy kis életrajzi összefoglalót ollóztam a világhálóról és az alábbiakban ezt is közzéteszem:
„Lampérth Géza
Író, költő, levéltáros, történész
Születési adatok
1873. október 23.
Mencshely, Veszprém vármegye
Halálozási adatok
1934. november 18.
Budapest
Temetési adatok
1934. november 20.
Budapest
Kerepesi út
Család
Testvére: Lampérth Béla. F: alsócsernátoni Csiky Anna.
Iskola
A pápai református gimnáziumban éretts. (1891), a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1897).
Életút
A Perczel család nevelője (Bonyhádon, 1897–1898), a Magyar Országos Levéltár fogalmazója, levéltárosa, főlevéltárnoka (1899–1922), az Országgyűlési Könyvtár könyvtári őre (1922–1923).
A századelő egyik népszerű írójaként a hivatalos ízlést követő hazafias verseket, elbeszéléseket, regényeket, népszínműveket írt. Legtöbb írása a Rákóczi-szabadságharc korában játszódik, a kuruc hősiesség erősen idealizált történeteit az 1910-es években sorra kiadták, történetein, „rajzain” nemzedékek nőttek fel. Műveit konzervatív szemlélet, erkölcsi idealizmus, áhított hazafiság jellemezte. Néhány színművét a budapesti színházak is játszották (közülük a legismertebb: Veér Judit rózsája, 1905). A trianoni országvesztés után több nemzeti verseskötetet adott ki (A szent kürt, 1920; Nemzeti lant, 1923) amelynek célja a magyarság felrázása volt. Az 1920-as években az ifjúság számára átdolgozva újra kiadta és aktualizálta kuruc történeteit, ill. több történelmi ismeretterjesztő füzetben a magyar történelem dicsőséges eseményeit foglalta össze rövid, közérthető stílusban.
Levéltárosként Pápa és a kollégium történetével, művelődéstörténeti jelentőségével foglalkozott. Könyvtárosként ő szerkesztette az országgyűlés felsőházának naplóit. Legismertebb történeti műve azonban A magyar katona ezer éven át (1916) c. reprezentatív klasszikus hadtörténeti album, könyvgyűjtemények ma is rendkívül értékes és megbecsült példánya.
Emlékezet
Tevékenysége Pápához kötődik. Budapesten (XI. kerület, Lenke utca 44.) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékét Siófokon utca őrzi.
Elismertség
A Petőfi Társaság r. tagja (1905-től), főtitkára (1926-tól).
Elismerés
Az MTA Farkas–Ratkó pályadíja (1900) és Kóczán jutalma (1915), a Petőfi Társaság nagydíja (1927).
Szerkesztés
A Pápai Független Hírlap főmunkatársa.
Főbb művei
F. m.: szépirodalmi művei: Első könyvem. Hazafias és egyéb költemények. Beöthy Zsolt előszavával. (Bp., 1897)
Megjöttek a huszárok. Idillikus vígjáték. (Műkedvelők színháza. 22. Bp., 1898
3. kiad. 1917)
Elmúlt időkből. Történeti rajzok és elbeszélések. I–II. köt. (Bp., 1899
Filléres Könyvtár. 188. 2. kiad. 1904
3. kiad. Filléres Könyvek. 70. 1913)
Kurucok csillaga. Képek és anekdotás történetek a kuruc világból. (Bp., 1901)
Rodostó. Történelmi színmű. Géczy Istvánnal. (Fővárosi színházak műsora. 125–126. Bp., 1902)
Pacsirtaszó. Újabb költemények. (Bp., 1902)
Három pápai diák balatoni kalandozása a Balatonon. I–II. köt. [egy kötetben] Regény. Mühlbeck Károly rajzaival. (Filléres Könyvtár. 145–146. Bp., 1902
2. kiad. 1911
3. kiad. 1925)
Deák Ferenc emlékezete, születésének századik évfordulóján. A Kisfaludy Társaság által, Budapest székesfőváros pályadíjával jutalmazott óda. (Bp., 1903)
Magyar ember nótás könyve. Nóták, versek a magyar nép számára. (Bp., 1904)
Hű a koporsóig. Történeti elbeszélés. (Filléres Könyvtár. 220–221. Bp., 1906)
A nagy dárdás meg a kis dárdás. Elbeszélés a diákéletből. Mühlbeck Károly rajzaival. (Bp., 1906
Ifjúsági Regénytár. 2. kiad. Bp., 1915)
Kurucvilág. Veér Judit rózsája és más kuructörténetek. (Bp., 1907)
A boldogság vándora. Versek. (1–2. kiad. Bp., 1909)
Kuruc hősök. Elbeszélések a kuruc világból. Mühlbeck Károly rajzaival. (Bp., 1910)
Rákóczi lobogója. Történelmi elbeszélés. (Benedek Elek Kis Könyvtára. 115–116. Bp., 1910
Ifjúsági színjátékok. 3. 2. kiad. 1916)
A kompánia rózsája és egyéb kuruc történetek. (Olcsó Könyvtár. 1631–1633. Bp., 1912)
Beszélgetés a házasságról és egyéb elbeszélések. (Bp., 1913)
Az én rózsáim. Elbeszélések. (Az Élet Könyvei. 16. Bp., 1914)
Rendületlenül. Háborús színjáték 1 felvonásban. (Műkedvelők színháza. 45. Bp., 1914)
A glóriás Rákóczi. Versek az ifjúság számára. Írta és a magyar ifjúság szívébe ajánlja L. G. (Bp., 1914
2. kiad. 1916)
A főhadnagy úr sarcol. Vígjáték. (Ifjúsági színjátékok. 9–10. Bp., 1917
Fővárosi és vidéki színházak műsora. 2. kiad. Bp., 1928)
Kedves könyvem. Vidám versek, mesék, történetek. Mühlbeck Károly rajzaival. (Bp., 1918)
A szent kürt. Ébresztő hangok a magyar nemzethez. 1918–1920. Versek. (Bp., 1920)
Bocskay és a hajdú vitézek. A vitézi érdem jutalma. Történelmi elbeszélés. (Bp., 1920)
A munka hőse. Misztótfalusi Kis Miklós. Történelmi elbeszélés. Haranghy Jenő rajzaival. (Bp., 1921)
Végvárak és végbeli vitézek a XVI. században. (Bp., 1921)
Rákóczi és a kuruc vitézek. (Bp., 1921)
Hunyadiak. 12 táblával. (Bp., 1922)
Régi magyar levelesláda. Múlt idők szerelmes írásai és egyebek. (Bp., 1923)
Nemzeti lant. Hazafias költemények, szavalati darabok. (A Magyar Nemzeti Szövetség Könyvtára. 1. Bp., 1923)
Árpád és honszerző őseink. 4 táblával és 1 térképpel. (Bp., 1923)
A gárda virága. Regény a serdültebb ifjúság számára. (Bp., 1925)
Mohács, a mohácsi vész 400. évfordulóján. (A Magyar Nemzeti Szövetség kiadványa. Bp., 1926)
Egy hold föld és más történetek. Elbeszélések a magyar nép számára. (A Magyar Nép Könyvtára. Cluj-Kolozsvár, 1926)
Pannónia tündére. Balatoni költemények. (A Balatoni Szövetség kiadványa. Balatonfüred, 1926)
Kurucok csillaga. II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca. (A Magyar Nemzeti Szövetség kiadványa. Bp., 1926)
A Petőfi Társaság ötven esztendeje. Szerk. Császár Elemérrel és Petri Mórral. Felelős szerk. Sas Ede. (Bp., 1926)
Mégis Mátyás és más humoros elbeszélések. Aranyozott félbőrkötésben. (Magyar Írómesterek. A Petőfi Társaság Jubiláris Könyvei. 8. Bp., 1927)
Csendes ünnep. Újabb költemények. 1909–1928. (Bp., 1928)
Veér Judit rózsája. Regényes vígjáték. (Fővárosi és vidéki színházak műsora. Bp., 1928)
A kompánia rózsája. Regény. (Nagy Írók Kis Könyvei. 8. Bp., 1943)
Rákóczi lobogója. Elbeszélések a kuruc szabadságharcról. (Hazáért és szabadságért. Bp., 1951)
Kuruc hősök. Elbeszélések. (Debrecen, 1998)
történeti írásai: Gróf Pekry Lőrincz leveleiből. II. Rákóczi Ferenc 1704–1705. évi erdélyi hadjáratainak történetéhez. (Történelmi Tár, 1899)
Döbrentei Gábor folyamodványa. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1903)
Egy kuruc-korbeli verses pasquillus. – Gróf Balassa Bálint jelentése neje, gróf Szunyogh Katalin halálról és temetéséről – gróf Szunyogh Gyulának. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1908)
A kuruckor magyar nyelvéről. 1–2. (Magyar Nyelv, 1909)
Kisfaludy Sándor két levele az insurrectióból. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1910)
Bessenyei és társasága a gárdában. (Irodalomtörténet, 1912)
A magyar katona ezer éven át. Monográfia. Haranghy Jenő fekete-fehér, egészoldalas rajzaival illusztrálva. (Bp., 1916)
A magyar levélírás kezdete. (Századok, 1918)
A pápai református főiskola története. A bevezetőt Antal Géza írta. Monográfia. 15 táblával. (Pápa, 1931)
Általános mutató a magyar országgyűlés felsőházának napló köteteihez. Tárgy- és névmutató. Szerk. L. G. (Bp., 1932).
F. színművei: Megjöttek a huszárok. Vígjáték. (Bem.: Budai Színkör, 1898)
Veér Judit rózsája. Történelmi színmű. (Bem.: Nemzeti Színház, 1905. febr. 10. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1905. okt. 27.).
Irodalom
Irod.: Ady Endre: L. G.: Veér Judit rózsája. Bemutató előadás a Nemzeti Színházban. (Budapesti Napló, 1905. febr. 11.)
Alszeghy Zsolt: L. G. (Irodalomtörténet, 1928)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Wiczián Dezső: L. G.: A pápai református főiskola története. (Századok, 1932)
Balassa Brunó: L. G.: A pápai református főiskola története. (Magyar Paedagogia, 1932)
Karácsony Sándor: L. G. (Református Élet, 1934)
Kozocsa Sándor: L. G. (Napkelet, 1934)
Bókay János székfoglaló előadása L. G.-ról. (Koszorú, 1936)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. (Bp., 1941)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép”
A számomra kedves vers akkor most következzék:
ŐSI KOLLÉGIUM.
Ősi Kollégium – viharverte falak,
Komolycsendű termek, - régen elhagytalak.
Óh, de itt a zúgó, kemény életharcban,-
Édes diadalban, keserű kudarcban –
Sokszor gondolok rád… hallom nemes hangod,
Fülembe csilingel hívón, kis harangod,
Hívnak rózsaszínű, szép ifjonti álmok,
Szárnyra kap a lelkem és repülök, szállok…
S csak azt veszem észre – pitvarodban állok.
…Csilingel a harang… A szívem rádobog…
Ódon folyosókon léptek zaja kopog…
Vidám gyermekzsivaj… Majd mint varázsszóra,
Mélységes komoly csend… Kezdődik az óra.
Ülünk padjaidban, figyelve, vigyázva.
A könyvünk bezárva, a lelkünk kitárva…
Elibénk egy új, magasztos világ tárul,
Onnan az egyszerű, öreg kadedrárul:
Friss, eleven igék szállnak a teremben
Egyre színesebben, egyre melegebben,
És hevítik, gyujtják ifjú szíveinket…
Érezzük: gát, korlát nincs itt mi közöttünk,
Fényes palotából vagy kunyhóból jöttünk –
S bármiként imádjuk otthon Istenünket:
Itt egy lélek tüze olvaszt egybe minket!
Fölragyog a szemünk… kipirul az orcánk…
-Ősi Kollégium, nemes „Mater Alma”,
Bilincstörő idők szent, szabad fuvalma,
A te magyar lelked zeng itt imígy hozzánk:
-Bárhonnan jöttetek, bárhova menjetek,
Szeretet s becsület vezessen bennetek’,
Ha derül, ha zordul beborúl egetek,
Mindig férfiak és magyarok legyetek!
Eltűnik a kép… szétrebbennek az álmok…
S újra az élet nagy küzdőterén állok…
De nehéz harcában sohasem feledlek,
Jó öreg iskolám – fiadként szeretlek.
Nemes tanításod lelkembe cseng váltig,
S követem, hirdetem híven mindhalálig.
Utamra virágot, vagy göröngyet vetnek…
S dícséretét zengem mindig a nevednek.
S dícséretét zengem minden jóltevődnek –
Kik alapját rakták multadnak, jövődnek.
Multadban örömünk, jövődben reményünk.
Erős várunk voltál, ma is az vagy nékünk.
Zászlód a szabadság zászlaja. – Sereged
Jelszava: hit – haza – és emberszeretet!
E várat őseink vérrel rakták s könnyel.
Feladnunk, elhagynunk nem szabad közönnyel!
A jövő honvédi szállnak innen széjjel,
Új idők ragyogó szellemfegyverével.
Új hittel, erővel, új harcokra kelnek
És foly a harc, míglen az idők betelnek
S kiragyog új napunk, a vágyott, az áldott –
S köszönti a régi nagy Magyarországot! …
Lampérth Géza
A gyönyörű verset elolvasva úgy gondolom, hogy a költő - író is azok közé tartozott, akik nagy szeretettel emlékeztek meg halálukig arra a Pápai Legendás Iskolára, amelynek falai között tanulhattak.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 03. 03. Szerda Délelőtt 10:55
