HÁZAK ELŐTTI KÖZTERÜLET NEM NYILVÁNOS WC, AHOVA KIÜRÍTETTED SZAROS VALAGAD TARTALMÁT, DE EZZEL NINCS VÉGE A TÖRTÉNETNEK
Nem jellemző rám, hogy csúnya szavakat használjak, de mikor az embernél egy kicsit elszakad a cérna, akkor bizony előfordul az átmeneti finomkodásra való törekvés. Sok mindent megértem már az életben hiszen a 74. évembe való igyekezet során bizony láttam sok olyan dolgot amire azt mondtam, hogy ilyen nincs, de aztán kiderült, hogy mégis van. Gyulán élek már 9. éve, beletapostam már olyan dologba, amit a „gondos” kutyatartók a köztéren való sétáltatás közben elfelejtettek összetakarítani, ahogyan azt kellene, ha már egyszer séta közben elpotyogtatták a hátsójuk tartalmát a kedvenceik. Senki ne értsen félre, ráadásul nem vagyok sem kutya, sem cicaellenes és az írásom sem erről szól.
Én is jól tudom, hogy Gyula sem bővelkedik utcai illemhelyekkel, akárcsak a Megyeközpont Békéscsaba, ahol magam is tapasztaltam, ha az ember gyerekére rájön a nagy, vagy kis WC. ingerencia, akkor megpróbálja visszatartani amíg lehet, vagy valamelyik vendéglátóipari helyre bemegy és némi itóka fogyasztása közben elvégzi a szükséges dolgait. Bizony a járványügyi helyzetben, mikor még ezek a helyek is be voltak zárva, még jobban fokozódott a már említett probléma megoldása.
Most azonban már oldottabb lett a helyzet, talán lassan visszaáll a régi rend, de az emberi viselkedés azt hiszem ennek ellenére nem fog olyan irányba elmozdulni, amitől feláll a szőr a jó érzésű emberek hátán, már, aki rendelkezik ilyen irányú szőrzettel. Akkor lássuk a medvét:
Pár nappal ezelőtt annak a tömblakásnak az épületében, a mi lépcsőházunkhoz tartozó tároló helyiség ajtaját kinyitva a következőket tapasztaltuk a Párommal:
Valaki az ajtótól nem messze odacsinálta a szaros valaga tartalmát és hogy a vírushoz kapcsolódó helyzethez is kapcsolódjon, egy maszkkal helyettesítette a WC papírt. Azt még valahogyan megérteném, hogy vészhelyzetben ezt megtette, de a nem messze lévő kukába az ott hagyott tartalmat miért nem tudta odavinni. Erről a régi mondás jutott eszembe:
„Otthagyta, mint eb a szarát!”
Egyedül lévő kutyánál is megérteném a hasonló szituációt, csak azt nem, amikor a gazdi jelenlétében fordul elő a dolog. Bocsánat a kutyáktól és a gazdiktól is, „akinek nem inge ne vegye magára” ahogy a klasszikus mondás is szokott erről beszélni.
A nyájas olvasó azt gondolja, hogy a két nappal ezelőtti történet a felháborodásunkkal együtt véget is ért. Ma szántam rá magamat egyéb elfoglaltság miatt, hogy a számomra felháborító történetet megírjam. Szerencsére a lustálkodásomnak az lett az eredménye, hogy ki tudtam egészíteni a történetemet egy másik epizóddal. Ma a Párommal Terikével a városból hazafelé jövet, mikor a tárolóba akarta bevinni a háromkerekű elektromos járművét, odakiáltott nekem, miközben a lépcsőház ajtaját akartam kinyitni.
Először azt hittem, megint valami hasonló dolog történt, mint tegnapelőtt, de ez más volt. A nyilvános WC – nek használt helytől nem messze a szép virágok és bokrok között most egy tele rakott fekete szemeteszsák és mellette egy edény éktelenkedett odadobva.
Nagyon fel vagyok háborodva, hogy 2021 – ben egy 30 000 lakosú, az Alföld Gyöngyszemének nevezett városban ilyesmik előfordulhatnak. Hová fajul az emberiség, mikor ehhez hasonló dolgok megtörténhetnek?
Hol tanítottak arra gyermekeket, felnőtteket, hogy semmibe vegyék az alapvető emberi tisztességről szóló viselkedési módokat. Iskolában biztosan nem, talán a legtöbb családban sem és mégis megtörténnek. Szomorú vagyok, de sajnos semmit nem tudok, nem tudunk ellene tenni, mert általában mikor hasonló esetek előfordulhatnak, akkor senkinek nincs nyitva az utcára nyíló ablaka, hogy rászóljon a rendetlenkedőkre. Szándékosan nem írtam, mert nem tudom, hogy az elkövetők melyik korosztályhoz tartoznak, egyebekről nem is szólva…
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 06. 19. Szombat Délután 14: 45
