PIRÍTOTT KRUMPLIS GOMBÓC
Egy kis gyermek és ifjúkori nosztalgiám.
Ahogyan szállnak el az évek, évtizedek, egyre jobban visszatérnek a gyermek és ifjúkori emlékeim. Soha nem tagadtam, hogy egy Veszprém Megyei kis faluban Bakonyszentkirályon születtem és paraszti családban nevelkedtem. Azt sem tagadtam, hogy már érett felnőttfejjel tanultam meg késsel és villával enni, mert nem volt rá szükségem, boldogultam az étkezésnél a hagyományos módon.
Nem voltak nekünk flancos ételeink, hiszen a húsételekhez köretként krumplit, nokedlit, tarhonyát ettünk, olyant, hogy krumplipüré, nem ismertünk. Persze ez a valóságban nem így nézett ki, mert ugyan ismertük, de azt mi krumplikásának fő ételként ettük, zsírban pirított hagymával a tetején.
Főzeléknek nagyon kedveltem a sóskamártást, paradicsomos mártást, ahogyan Áldott emlékű Édesanyám készítette, de azt is kizárólag krumplis gombóccal és a mártást jól megcukrozva. A spenótot ételként nem ismertük, pedig hallottunk róla, ezért sok máshoz hasonló azt csak jóval később felnőttként ismertem meg. Pár nappal ezelőtt valamiért megemlítettem a páromnak Terikének ezeket a dolgokat és azt mondta, hogy pénteken, azaz tegnap, ha kedvem van hozzá, készítsem el a sokat emlegetett sóskamártást. Hétfőtől csütörtökig elő van fizetve házhoz szállítási jelleggel kétfogásos ebédünk, elfogadható ár fekvéssel és ott teszik le az ajtónk elé mikrózható edényben, csak meg kell melegíteni. Hét végén pedig egyébként is szoktunk főzőcskézni kedvünkre való ételféleségeket.
Délelőtt elmentem az egyik üzletbe, hogy vegyek sóska alapanyagot. Mivel a hűtött áruk között meglepetésemre volt készre főzött kocka alakú sóska, amit csak lassú tűzön, sűrűn kevergetve fel kellett melegíteni és egy kicsit megrottyantani, ezért ennél maradtam két adag megvételével. Ezzel az egyik dolog megoldódott, de még hátra volt a gombócok elkészítése. Mivel már évtizedek óta nem készítettem, ezért egy kis memóriafelfrissítésképpen a majdnem mindent tudó internethez fordultam egy kis segítségért.
Felraktam egy lábasba a sóskakockákat kiolvadni, közben figyeltem és időközönként kavargattam egy kis víz hozzáadásával, majd találomra a mennyiséget illetően, elkezdtem a krumpli pucolását és a végén felkockáztam őket, majd feltettem azt is főni. Mire elkészült, akkor leszűrtem és melegében egy edényben szétpasszíroztam, ízesítettem és ráütöttem két tojást majd összekevertem és hagytam hűlni, hogy majd a kellő mennyiségű liszttel eldolgozzam a gombócokhoz.
Kicsit türelmetlen voltam, pedig gyakorlatból tudtam és a szakirodalom szerint is eléggé le kell hűlni a krumplinak a további művelethez, mégis elkezdtem a liszttel való összedolgozását. Persze ebben nem volt köszönet, mert bizony nem akaródzott a kívánt állag elérni, ragadós volt a formázáshoz. Mit volt mit tenni, egy kicsit megpihentem, közben a sóskamártás is elkészült, csak az én ízlésemnek nem annyira felelt meg, mert édesszájú vagyok. Egy kis kristálycukorral dobtam rajta, de nem annyira, hogy túl édes legyen, mert ezt csak én szeretem így. Ebéd közben a saját adagomba úgyis teszek bele, gondoltam.
Mielőtt folytattam, még egy kis lisztet szórtam a masszába és jól össze gyurmiszkoltam, majd nedves kezeimmel gombócokat formáztam belőlük. Közben egy fazékban már felforrt a víz és kifőztem három részletben, mert nem akartam, hogy esetleg mégis összeragadjanak. Így is sűrűn megmozgattam fakanállal és mikor a felszínre jöttek, akkor leszűrtem.
Mikor minden készen lett, akkor három gombócot felaprítottam kis darabokra, majd rámertem a sóskamártást és még kicsit megcukroztam. Rámelegítettem és egy nagy adagot megettem belőle. Visszatértek a számba a régen kóstolt, de emlékeimben élő hazai ízek. Terike is megkóstolta és neki is ízlett, pedig ezt a formációt eddig nem ismerte.
Eredetileg csak a címben szereplő dologról szerettem volna írni, de menetközben jutott eszembe, hogy ez előzmények nélkül nem ér semmit. Ma reggel azonban a már tegnap tervezett étek is elkészült. Apró, vékony darabokra szeleteltem négy darab gombócot, majd kevés zsíron egy serpenyőben megpirítottam és a végén még egy tojást is ráütöttem. Jóízűen megettem egy nagy pohár gyógyteával megittam, aminek az alapanyagát is mi termeltük a kertben Terikével.
Egyszerű étel, de én még mindig szeretem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2021. 07. 17. Szombat Délelőtt 10:20
