DÉLCEGEN ÜLT

A LÓ HÁTÁN ÉDESAPÁM…

Délcegen ült a ló hátán Édesapám egykoron,

Pedig ekkor már túl volt jóval a fiatalságon.

Szép, egyenes tartása megmaradt, olyan, mint régen

Katonakorában Győrszabadhegyi „tüzérségen.”

A Téesz brigádvezetőjeként járta a határt

Poroszkálva, vágtában, amit a helyzet megkívánt.

Ott tanult lovagolni falusi legény létére,

Mert családunknak hátaslóhoz nem volt szerencséje,

Ezért a katonaságnál a fedeles lovarda

Porában kötött ki, mikor kiképző lerántotta

Hosszú ostorával, mert nem volt jó az a tartása

Ahogy követelte, hogy egy életre megtanulja.

Idősödő korában sem volt abban később hiba,

Nem felejtette, olyan egyenes volt a tartása.

Bárcsak ma is láthatnám, ahogyan büszkén ülsz lóháton,

Poroszkálva haladva a Szentkirályi határon.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2021. 10. 13. Szerda Délelőtt 9:45