KI VAGYOK ÉN?
KEDVES BARÁTAIM!
Ez a szabad verselési stílusban készült írásom 24 éves koromban született, de ma is vállalom minden sorát. Időközönként újra olvasva sem csodálkozom azon, hogy már akkor is milyen kérdések foglalkoztattak, amelyek továbbra is napirenden vannak az életemben immár 74. évemben járva.
KI VAGYOK ÉN?
24 éves vagyok
Jajongva fájó gondolat,
átszellemült,
testet öltő lélek atyja,
nem létező, képzet szülte,
porlepte utak szürke vándora,
kínlódó, szenvedő arcú
halvány látomás.
Ez vagyok én?
Költői képzetem
szelíd bölcsőjében,
dúló indulatok
küzdelmes nehéz perceiben
semmivé lettem,
pedig vagyok.
Vagyok a földnek
fekete sáros vándora,
anya szülte,
hús – vér élő Ember.
Vagyok,
mert lennem kellett.
Vagyok,
hogy elmondhassam
költői képzetem megannyi,
csodálatos, rejtelmes világát.
Haladó Eszme átható szellemében,
sejtelmes fények villogó,
sápadozó tengerében
szorongó szívvel gondolok a Múzsák atyjára.
Csodálatos érzés,
valahányszor költőnek érzem,
gondolom magamat.
Ringatódzó szelíd mozdulattal,
feldúlt agyamban cikázó
morajló gondolattal
hirdetem az Emberi Értelem diadalát.
Költő vagyok?
Nem tudom.
Mikor erre gondolok,
felteszem a kérdést önnön magamnak.
Bírálóm, kritikusom lehetek – e vajon?
Akárki, vagy akármi vagyok,
parányi molekulája a sáros Földgolyónak,
Űrben keringő gondolattal
játszva kergetődző,
olykor fájó,
máskor fellángolt arcú,
névtelen vándor.
Ez vagyok én!
Múló, Halandó Ember.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Bakonyszentkirály. 1972. 08. 14
