KÉTEZERHUSZONKETTŐBEN
SEM FOGADKOZOM…
Kétezerhuszonkettőben sem fogadkozom,
Hogy magamtól majd ezt, vagy azt biztos megvonom.
Nem félek semmitől, ahogy eddig sem tettem,
Időt életemben sohasem siettettem,
Mert ment az magától mindig a rendje szerint,
Nem bántam, nem mondtam bosszúsan, „hogy már megint.”
Márciusban, ha majd „nem tipornak el a libák”
A szólás szerint, lehet, hogy lesznek még hibák,
De az már úgyis velem élő történelem
Lészen ha megérem, azzal „Hetvennégykedem.”
Kétezerhuszonkettőben sem fogadkozom,
Hogy magamtól majd ezt, vagy azt biztos megvonom.
Továbbra sem bánom és tagadom múltamat,
Amiért arcul kellene köpni magamat.
Becsületem, gondolom nem veszítettem el,
Aki ezt nem hiszi, továbbra sem érdekel!
Hazámat a múltban nem árultam el soha,
Senkire nem mondtam azt, hogy egy nagy ostoba
Azért, mert mi nem egy azonos úton járunk,
Eszmét, Hitet, Szeretetet máshol találunk.
Kétezerhuszonkettőben sem fogadkozom,
Hogy magamtól majd ezt, vagy azt biztos megvonom.
Megyek tovább a már kitaposott utamon
Mert úgy gondolom, hogy ez segített sorsomon
Akkor is, ha vannak nem megvalósult álmok,
De a széllel szemben „továbbra sem pisálok.”
Ha Isten megsegít, még teljesülhetnek
Azok is, amik eddig nem sikerülhettek.
„Vastagnyakú Kálomista” hittel előre
Nézek az előttem álló idei évre.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2022. 01. 01. Szombat Délelőtt 9:10
