A „NINCSBŐL” MIT ADHATOK…
A „Nincsből” mit adhatok, mikor a zsebem is üres,
Azt hittem elég lesz, ha úgy érzem a szívem nemes,
De a földi valóság a”Semmit nem adnak ingyen”
Kopogtat az ajtón és kapirgál a kilincsen
Olyan hangosan néhanap, hogy az már szinte fájó,
Mert „Nincsből” a „Semmit” odaadni az sohasem jó.
Csüggedni azért sohasem szabad, mert a Reményem
Mindig segít, főleg ha az Istenünket is kérem
Arra, hogy a „Nincset” változtassa át „Valamire”,
Olyanra, ami a Magyarságunkat viszi Előre.
Előre és nem hátra mutogatva, Összefogva
Egy olyan célért közösen dolgozva és harcolva,
Mely Méltó Lehet Elődeinktől Ránk hagyott Jussra
Akkor, ha Nem Gyűlölködés a Mozgatórugója.
A „Nincsből” Csak Akkor Adhatok Bárkinek „Valamit”,
Ha Majd a Kis Hazánkban Összefogunk „Csak” Egy Kicsit.
Mindnyájunk Számára „Csak” akkor Lesz Biztos a Jövő,
Ha Nemzettudatunk kerül elő, nem hetvenkedő
Kivagyisággal Rekesztjük ki Egymást a Nemzetből,
Abból, mit Örököltünk a Dicső Elődeinktől.
A „Nincsből” Csak Akkor Adhatunk Bárkinek „Valamit”,
Amikor Elérjük, Hogy a BÉKESSÉG URALKODIK!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2013. 02. 13. Szerda délelőtt 10:33
