AHONNAN JÖTTEM, MA MÁR
CSAK AZ EMLÉKEIMBEN ÉL...
Ahonnan jöttem, ma már csak az emlékeimben él,
A Szülői házról csak a szép vándormadár beszél,
Hisz másé már házikó és terjedelmes udvara,
Az öreg diófák és a tekerős kicsi kutja.
Kedvencem volt a „csúcsos körtefa” termése, ami
Mert azt sajnos ma már új gazda fogja megízlelni.
Tavasszal Hóvirágok, Tőzikék sem nekünk nyílnak,
Régóta udvarban tyúkok, csirkék sem kapirgálnak,
Kiszolgált disznóólak lakói sem „muzsikálnak
Hangos röfögésükkel, amit öröm volt hallgatni”
Egykor, mikor paraszti világot jó volt átélni.
Ahonnan jöttem, ma már csak az emlékeimben él,
A Szülői házról csak a szép vándormadár mesél.
Régi istállóban tehenek és borjak pihentek,
Ropogtatták a szénát, vagy éppen kicsit kérődztek
Evés után, hisz ez volt a természetnek a rendje,
Meg amikor a teheneket Édesanyám fejte.
Még a „ganédombra” is nosztalgiával gondolok,
Nem voltak számomra sem irritálók a szagok,
Amik az istálló előtt egész évben terjengtek,
Még ezek manapság is drága emlékek szívemnek.
Ahonnan jöttem, ma már csak az emlékeimben él,
A Szülői házról csak a szép vándormadár mesél.
Gyermekkorom világát hogyan tudnám elfeledni,
Drága Szüleim szépséges mosolyára gondolni,
Kik tanítottak Becsületre, Hazaszeretetre,
Jóra, igaz magyar szóra és protestáns hitünkre.
Áldassék nevük, hisz bennem élnek szívembe zárva,
Mint egykor volt Szülőházamnak minden szép világa.
Messze távolból gondolok ma már minden emlékre,
Előttem áll most is, padláson hagyott bölcsőm képe.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 02. 12. Vasárnap Délelőtt 10:05
https://www.youtube.com/watch?v=UrGgj9JEbgw
