A KERTBEN BOGRÁCSOZNI JAJ DE JÓ!
Azaz Valentinus újra kerti szakáccsá változott tegnap.
A héten Tündérrózsámmal elhatároztuk, hogy hétvégén, azaz tegnap szombaton, mivel jó időt jelzett a meteorológia, egy kis bográcsozást fogunk végrehajtani a kertben felépített, erre a célra kialakított Piknikező helyen. Most azt terveztük, hogy egy jóféle, csülkös bablevest fogok készíteni a szabadban, Terikém pedig a konyhában főz egy kis finom túróstésztát.
A hozzávalókat már előre megvettük, sőt, a csülkös bableveshez pénteken már konyhakészre előkészítettem minden hozzávalót. A húst ledaraboltam a csontról és ahogyan mi szeretjük, apró kockákra vágtam. Ugyanez történ a zöldségfélékkel, sárga és fehérrépával, zellerrel és a paradicsom, paprikával is.
Nem akartam kint foglalatoskodni a hagymával, éppen ezért ezt is megpucolva, apró darabokra vagdaltam, viaskodva a szemeimből könnyeket kicsalogató érzéssel. Mindezeket külön, lezárható műanyag dobozokba rakva a hűtőbe tettem.
Tegnap reggel fél nyolc óra magasságában elindultunk a tett színhelyére és átöltözve, a jó időre való tekintettel egy rövid farmergatya és egy belebújás papuccsal felszerelkezve, legelőször felállítottam lábaira a bográcsot. Utána egy kis asztalkára helyezve kihoztam a fűszereket és a főzéshez előkészített anyagokat.
Mikor ez megvolt, akkor a tűz gyújtáshoz használatos papír, száraz gally és léc darabokat raktam a bogrács alá, majd a zsiradék belehelyezése után begyújtottam a kis rakást és rövid időn belül már sercegni is kezdett a zsír. Mikor elolvadt, akkor kellő mennyiségű vizet öntöttem még hozzá, hogy a hagymát meg tudjam párolni, nehogy odaégjen, mert azt azért nem szerettem volna, hogy zsírban ússzon majd a csülkös bablevesünk.
Sajnos a kétbalkezes szakember, talán a Mek mester a bográcsunk (boltban vett, sorozatgyártott termék) készítője nem éppen pontosan hegesztette rá a felfüggesztő tartóelemet, ezért a vízszintessége sem sikeredett, mikor a fedő rá lett rakva. Persze közben kikupálódtam már az első főzéskor, hogy a fedővel ellen tudok neki tartani, hogy megközelítőleg ne a talpas szemmérték szerint álljon a bogrács. Legelőször egy kicsit megdinszteltem a hagymát, többszöri kevergetés mellett, majd hozzáadagoltam a zöldpaprikát és paradicsomot. Mikor ezek együtt már elég jól harmonizáltak, beletettem a zöldségeket és egy darabig ezek főttek együtt. Végül az éjszaka megáztatott bab és a csülök is belekerült az edénybe. Egy kicsit hagytam összeérlelődni ezeket az összetevőket többször megkeverve, de azért arra is ügyeltem, hogy a tűz se aludjon ki a bogrács alatt. Nem csináltam nagy lángot, mert nem szerettem volna, hogy gyorsan főjön az étel.
Ezt követően belekerültek a fűszerek, amit én soha nem recept szerint teszek az ételbe, hanem először kevesebbet és később aztán mikor már az ízek kezdenek kialakulni, akkor döntöm el, hogy még mi hiányzik belőle. Nem dicsekvésképpen mondom, hogy még egyszer sem sóztam el húsételt, pedig szeretem, ha a só állaga kiérződik. Mikor számomra megfelelő, általában ezt nem szokták kritizálni az ételt fogyasztók. Persze, hogy a régi szakállas vicc lényegét is elmondjam: „A cigány is a maga lovát dicséri, avagy, fasza gyerek, aki a vállam veregeti” – miközben a saját vállait veregeti az illető hosszan.
Azt is bevallom őszintén, hogy én versenyszerű főzést, sütést nem vállalnék soha, mert hozzászoktam a magam kényelmes főzőcskézéséhez, ahol nem számít az időtényező. Ettől független azért tudom, hogy kb. hozzávetőlegesen mennyi idő alatt készülnek el a különböző ételféleségek.
Mikor már az utolsó ízesítési utáni állapotot kóstolgattam és elégedett voltam az eredménnyel, akkor tartottam egy kis szünetet és bementem a konyhába, hogy a csipetkének való dolgokat kikeverjem. Közben Tündérrózsám már javában főzte a tésztát és készítette a hozzávaló túrót tejfelt és a rántást is előkészítette, hogy majd a bográcsos ételhez hozzáadjuk, mikor puhára főttek benne az anyagok.
Szerencsénk volt a Piknikező helyünk kiválasztásában is, mert ugyan, szinte egész idő alatt odasüt a Nap, de ott van egy tároló kis szín és mellette ma már hatalmasra megnőtt sárgabarack fa, alatta asztal, szék és nem kell állva ácsorogni az ételfőzés közben, hanem árnyékban lehet pihenni és persze egész idő alatt szól a Dankó rádió műsora.
Az utolsó kóstolásnál, mikor már a csülök is megpuhult, úgy döntöttem, hogy jöhet a rántás, amit Terikém belecsurgatott, miközben én folyamatosan kevertem az ételt. Végezetül az általam előkészített csipetke is belekerült, szintén kavargatás mellett. Ekkor lefedtem és még legalább tíz percig hagytam fedő alatt a kész csülkösbablevest, majd egy nagy fatuskó tetejére leemeltem a bográcsot. Eközben a Szerelmetes Párom a konyhában előkészítette az asztalt az ebédhez. Egy tálba mertünk ki annyit, ami elégnek tűnt ahhoz, hogy bőségesen megkóstoljuk az általunk elkészített ételféleségeket. Megmondom őszintén, én egy nagy tányérral két szelet kenyérrel megettem, hideg ásványvizet ittam hozzá, de azért egy kis kupica saját főzésű páleszt is legurítottam. Az is igaz, hogy főzés közben is kóstoltam belőle.
Túrós tésztát akkor már nem tudtam enni, úgy jólaktam, erre csak este került sor, mikor hazamentünk.
Azért még maradt tennivaló, mert az ételt szétszortíroztuk a szállításhoz műanyag, zárható edényekbe és a mosogatás sem maradhatott el. Azt terveztük, hogy hamarabb hazamegyünk, de ebből semmi nem lett, mert a Párom még egy nagy adag, a fáról lehullott és általam konyhakészre előkészített sárgabarack lekvárt is megfőzött és valódi rostos ivólé is lett belőle, ezért csak fürdés után este 18 órakor indultak el hazafelé, kellőképpen megpakolva a lefőtt ételekkel.
A bográcsos főzésről természetesen készültek pillanatfelvételek is.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 07. 09. Vasárnap Délelőtt 11:45
