A TÚRÓS - BUGYOR ILLATA
Drága Jó Édesanyám újra itt vagyok,
Mik ezek konyhádban oly csodás illatok?
Két szép míves kezed látom, gyúr serényen,
Sodrófád nyújtogatja tésztád keményen.
A nyers tészta illata is már izgató,
Tűzhelyben az égő fa hangja pattogó.
Túrós - bugyor és puffancs készül gyermekem,
Ezeket sodorja most fáradt két kezem.
Fazekamban rotyog már a tyúkhúsleves,
Gyermekkorod fő kedvence, amely kedves
Számodra most is gyakran kicsi fiacskám,
Mert tudom, hogy majd síron túl is gondolsz rám.
Visszaidéznek a konyhai illatok,
Hidd majd akkor is azt, hogy veled itt vagyok…
Keze járt serényen, ahogyan dolgozott,
Látványa csodálatos volt mit alkotott.
Tepsibe kerültek a félkész falatok,
Nemsokára terjedtek finom illatok
Kis konyhája bolthajtásos légterébe,
Cukrot szórt a megsült tészta tetejére.
Fasírozott is kisült úgy mellékesen,
Én meg ültem ebédre várva éhesen.
Evőeszköz, csetresz kerül asztalára,
Aranysárga levest mert a fiacskája,
Korgó gyomrú gyermekének tányérjára,
Miközben egy csókot nyomott homlokára.
Ketten együtt ebédelve csendben ültünk,
Közös múltunk világába menekültünk.
Amikor még Édesapám itt volt vélünk,
Édesebb és finomabb volt az ebédünk.
Emléke az mindig megmarad örökké,
Gondolatainkat megáldja örömmé.
A túrós - bugyor illata Őt idézi,
Ahogy puffancsot is tányérjára kéri.
Édesanyám ismét megköszönöm Néked,
Tésztával is Édesapámat Idézed.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2006. 12. 02
