ELSŐ LECSÓFŐZÉSEM GYULÁN
BOGRÁCSBAN 2023. 07. 22 – ÉN.
A hosszú évek során már sokszor írtam róla, hogy milyen nagy kedvelője vagyok gyermekkoromtól fogva, az igazi falusi lecsónak. Annak a fajtának, amit még Áldott Emlékű Drága Édesanyámtól lestem el és később meg is tanultam. Konyhai tűzhelyen sokszor főztem is és arra büszke vagyok, hogy pár éve, mikor ismét a Zirci otthonomban jártam, Edina lányom megkért arra, hogy megvette az alapanyagokat és szeretné, ha elkészíteném, mert, a szavait idézve:
„Apu, te jobb lecsót tudsz főzni, mint az anyu!”
Gondolhatja a nyájas olvasó, hogy ilyen kérésnek természetesen nem tudtam ellenállni és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy finomra sikeredett.
Ezen a héten a Facebookon is szóba került ez a téma, hogy valamikor olcsó ételnek számított az elkészítése, de manapság az alapanyagok árának iszonyú felemelése miatt azért már egyáltalán nem mondható annak. Éppen ezért én is nagyon vártam már, hogy emberbarátivá váljanak, hogy aztán 2023 – ban először ismét lecsó főzésre adjam a fejemet. Említettem már, hogy tavaly elkészítettünk kint a telken egy Piknikező helyet, ahol még erősebb széljárás esetén is biztonságban lehet főzőcskézni. Két héttel ezelőtt az idén először ismét beizzítottam és egy kicsivel nagyobb adag csülkös babot főztem, ami azóta már természetesen elfogyott annak ellenére is, hogy még a mélyhűtőbe is került belőle. Okulva a kicsit elméretezett adagtól, legközelebb már tudom, hogy mennyit főzzek egy füstölt csülök, bab és zöldségfélék mennyiségének hozzáadagolásával.
Ennyi előzmények után, mivel a hétvégére, szombatra beterveztük a bográcsos lecsófőzést, előző nap kibicajoztam a Piacra az alapanyagok vásárlása érdekben. Körbejárva azt tapasztaltam, hogy 500 Ft/kg alatt nem volt paprika, paradicsom pár forinttal kevesebb, ezért mindegyikből vettem 2 – 2 kilót. Az egyik régi Gyulai haverom, aki éppen ott piacozott, mikor találkoztunk és elmeséltem neki, hogy mire készülök, egy kis vöröshagymával járult hozzá a lecsófőzés sikeréhez.
Mivel már a múltkori bográcsozáshoz is itthon előkészítettem a hozzávalókat, hogy majd a tett helyszínén ezzel ne kelljen foglalkozni, Tündérrózsám segítségével összedaraboltuk és fajtánkként lezárt edényekbe tettük mindegyiket.
Péntek délután aztán elkezdett esni az eső, még jeget is kaptunk Gyulán is, éppen ezért egy kicsit tartottam attól, hogy talán ez az állapot még áthúzódik szombat délelőttre is és akkor fuccs a terveinknek.
Szerencsére éjszaka elállt az égi áldás és délelőtt fél kilenc tájban kiérkeztünk, majd elkezdtem az előkészületeket. Felállítottam a bográcsot, kihoztam és egy kis asztalkára helyeztem a lecsó kellékeit és a fűszereket, amiket én ilyenkor szoktam használni.
Természetesen egy kis friss csapvíz is kéznél volt, ami mindig jó, ha esetleg túl sűrű és hígítani kell főzéskor, illetve még a hagyma dinsztelése közben is. Mikor minden kéznél volt, akkor fogtam hozzá a tűz gyújtáshoz a bogrács alatt és mikor már a belehelyezett zsír sercegve kezdett megolvadni, adagoltam hozzá a vöröshagymát, ami között azért volt egy kis fokhagyma is. Persze, közben kevergettem, nehogy odaégjen. Mikor kezdett a hagyma üvegesedni, én szokás szerint mindig előbb a paradicsomot adagolom hozzá kevergetve, majd egy kicsit tető alatt hagyom, hogy együtt dolgozzanak, közben ügyelve a tűz táplálására is.
Kis idő múlva adagoltam hozzá a paprikát, majd jól megkeverve fedő alatt hagytam egy kicsit, hogy a már belekerült hozzávalók együtt fődögéljenek tovább.
Mivel a Nap akkor már bőszen odasütött, azért én a nagyra nőtt sárgabarackfa alatt kb. három méterről a hűvösről figyeltem a főzés folyamatát.
A fűszerezés ezután történt. Ízlések és pofonok különbözőek, történetesen igaz ez lecsófőzésre is, ahogyan én szeretem. Őrölt csemege pirospaprika, só, étel ízesítő, őrölt fekete bors és majoránna, amiket szoktam belerakni az általam készített ételbe.
Főzés közben akár konyhában, vagy a szabad ég alatt, de én nem szeretek csak csendben ücsörögni, ácsorogni, mikor rá kell nézni, hogyan alakul az étel, természetesen itt meg folyamatosan a tüzelésre is kell ügyelni. Nem szeretem a nagy lángon való főzést és a bogrács magasságát is ehhez szoktam beállítani, nem kell annak látványosan rotyogni, megfő az szép lassan, hiszen idő van bőven erre.
Szóval, a csend nem az én barátom ilyenkor, éppen ezért az egyik kis zsebrádióm állandóan szól és ebből a Dankó rádiót szoktam hallgatni a vegyes zenék és egyéb, beszélgetős, zenével tarkított műsorai miatt. Majdnem elfelejtettem, hogy sem kolbászt, sem virslit nem szoktam belerakni, mert az igazi natúr lecsót szeretem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha valahol megkínálnak másféleképpen készített étellel, azt ugyanúgy jó étvággyal elfogyasztom, mert nem vagyok finnyás, válogatós.
Néha felállva, fedőt levévé, megkavarva, szemlélve a főzés folyamatát, a csípős füst és a meleg kiszárítja az ember torkát, éppen ezért behűtött sört kortyolgatva, jobban telik az idő. Azért közben a nagy melegben egy kevés, saját gyümölcseinkből általam cefrézett, lefőzetett pálesz is jólesik és az idő is jobban telik. Tündérrózsám Terikém eközben a konyhában mással foglalkozva és az udvaron, valamint a kertben is tüsténkedett, mert mindig van tennivaló ilyenkor.
Körülbelül a fűszerezéstől számítva fél óra elteltével szoktam először megkóstolni és ha kell, ilyenkor általában már csak a só állagán szoktam javítani. Többször ellenőrzöm és kevergetem, mert nem szeretném, ha leégne, éppen ezért az említettek szerint sem főzök nagy lánggal égő tűzön. Időközönként egy kanállal megkóstolok, hogy a paprika puhasága mennyire felel meg az én ízlésemnek.
Közben bementem a konyhába és 6 db tojást jól felverve előkészítettem, hogy a nemsokára elkészült lecsóhoz hozzá lehessen majd adagolni. Ezt a műveletet a terveim szerint Tündérrózsámnak szántam és szóltam is neki előre, hogy amikor jelzek, akkor jöjjön majd oda a bográcshoz. Azért azt hozzá kell tennem, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, manapság már a technikai lehetőségek olyanok, hogy mindent lehet dokumentálni. Most is ez történt, fotók készültek és egy kis rövid videót is forgattam, amely az alábbi linkre kattintva megnézhető:
https://www.youtube.com/watch?v=l00Bc1xmkh8
Mikor úgy találtam, hogy már jöhet a következő, befejező művelet, Terikém belehabarta az elkészült lecsóba a tojást, ezzel el is készült az Édesanyámtól tanult recept szerinti étel. Ekkor még tető alatt egy darabig hagytam összeérni, majd a bográcsot levettem a tartójáról és még egy kicsit hagytam pihenni.
Ezalatt a konyhában Tündérrózsám tálalt az asztalon és egy nagy adagot bevittem a bográcsból, majd jó étvággyal elkezdtük a még meleg lecsót friss, puha kenyérrel falatozni. Azért ketten egy hideg dobozos sört is megittunk hozzá.
A régi klasszikus mondást idézve, senkit meg nem bántva megemlítem, hogy:
„A cigány is a maga lovát dicséri.”
Ezzel szerényen arra próbáltam rávilágítani, hogy Valentinus megint remekelt a bogrács környékén, igaz, hogy egy kicsit füstös – illatosan, de megérte, mert az idő kegyes volt hozzánk és az égi áldás nem ismétlődött meg, mint előző estefelé és éjszaka. A sikeres főzőcskézés ideje alatt már azt is kifundáltam, hogy legközelebb egy jó kiadós paprikás csirkét fogok készíteni, mert azt is mindenki szereti a családban és hozzá nokedlit, mert azzal az igazi. Hozzá természetesen egy kis finom, magunk által készített kovászos uborkát is fogyasztva.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 07. 23. Vasárnap Délelőtt 9:50
