GESZTENYEPÜRÉ JAJ DE JÓ!
Avagy, ki tud többet megenni belőle. a „Fácánban.”
Kicsi gyermekkorom óta nagyon szeretem a gesztenyepürét. Nekünk az udvaron és a kertben a sokféle gyümölcsfa között sajnos nem volt. Édesapám oltott, szemzett mindenfélét, de sajnos ez a fa valahogyan kimaradt a készletből.
Szülőfalumban Bakonyszentkirályon sem sok lehetett, egyre azonban emlékszem. A valamikori Magtár épület alatti részen, a „Dióssal” szembeni oldalon volt egy fa, alig vártuk, hogy mikor kezd lepotyogni belőle az érett termés. Azt tudom, hogy legközelebb nagyobb mennyiségben Zirc felé haladva a 82. sz fő közlekedési útvonalon haladva Gézaházán sok fa volt és onnan is szoktunk beszerezni. Később azonban ez már nem volt egyszerű, mert őrök vigyázták a területet. Jóval később már Zircen élve is le szoktunk busszal utazni egy kis gesztenyeszüretre.
Ifjú legényként mikor az osztálytársaimmal már az ország különféle iparitanuló iskoláiban jártunk az 1960 – as években, mikor hazamentünk egy kis szünetre, akkor a haveri kör a felújított kocsma, ami már „Fácán” Kisvendéglő elnevezéssel üzemelt, természetesen meglátogattuk. Akkoriban már cukrász termékeket is árultak, nem csak „becsületsüllyesztő” italokat, úgymint A – betűs folyékony kenyeret, mint a bor, a pálinka, a likőr, a sör és még hosszan sorolhatnám. Ilyenkor órák hosszat beszélgettünk, anekdotázgattunk az egykori iskolai élményeinkről és természetesen azért kicsit iddogáltunk is. Akkoriban még nem voltak olyan szigorú szabályok, amelyek lehetetlenné tették volna a különféle szeszféleségek fiatalkorúak részére történő kiszolgálását, vagy ha voltak is, szemérmesen szemet hunytak a bevétel növelése céljából.
Néha a hasunkat is fogtuk, mikor Áldott Emlékű Vincze Pali Barátunk elkezdett vicceket mesélni. Egyébként volt kitől örökölnie, mert az Édesapja Pali bácsi is nagy mókamester volt a faluban.
Nem szégyen utólag sem bevallani, hogy a viccmesélés hevében a felgyülemlett kenyérgázoknak is nevezett bűzbombák is hangosan beleszóltak a csevejbe, magyarán szólva, valamelyikünk belefingott a levegőbe. Erre a megszokott rituálé szerint megszólalt egy társunk, imigyen:
-Lűtek Sashegyen! – Erre hangosan kórusban válaszoltunk, emlékeim szerint így:
-Isten óvja Angliát! -
76. évemhez közeledve máig sem tudom, hogy mi köze volt Sashegynek és Angliának a fingásokhoz.
Egyik alkalommal a beszélgetésünk közben valahogyan szóba került a Magtár alatti gesztenyefa és a gesztenyepüré, mire Pali arca felderült és mosolyogva mondta:
-Én is nagyon szeretem a gesztenyepürét! -
Erre fel én is hangosan azt válaszoltam, hogy:
-Nekem is a kedvencem, most is megennék néhány adagot. –
Fentebb már említettem, hogy akkoriban a „Fácánban” már árultak cukrásztermékeket is, amelyet Zircről hoztak, mivel a Zirci ÁFÉSZ - hoz tartozott ez az üzlet is. Érdeklődésünkre gyorsan kiderült, hogy éppen aznap hoztak belőle egy viszonylag nagy mennyiséget és még alig fogyott belőle valami. Erre Palival mosolyogva összenéztünk és valamelyikünk kitalálta, versenyezzünk, melyikünk tud belőle többet megenni. Természetesen előre nem tudhattuk, hiszen otthon azért Édes - anyáink nem szoktak olyan mennyiségben készíteni soha, hogy tapasztalatunk lett volna a teherbíró képességünkről gesztenyepüré ügyileg.
Nem volt megszabva, hogy mennyi idő alatt tudjuk a feneketlennek hitt gyomrunkba leküldeni, hanem csak az adagszám lett volna döntő a végén.
A nyájas olvasók figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy ne a 2023 – as cukrászdai árakkal kalkuláljanak, mert akkor dőzsölésnek számított volna a mi vetélkedésünk az akkori szerény anyagi lehetőségeinket figyelembe véve. Persze a fizetésekhez mérten sem volt vészes, főleg nem a mi szülői támogatásokból kapott kis pénzecskénket is figyelembe véve. Emlékeim szerint akkor 3 – 4 Ft összegbe került ez a finomság. Ennek bizonyítására a fotó archívumomból mellékelek egy régi képet, eredetét nem tudom és az időpontot sem, hogy mikor készült. Pár éve találtam a neten, ahol 4 Ft volt egy adag ára a felirat szerint. Ez is igazolja, hogy valóban jól emlékszem.
Egyszóval, Pali Barátommal nekiveselkedtünk és nem mohón, hanem ráérősen kanalazva a gesztenyepüréket és újabb adag megkezdésekor egymásra pillantottunk, hogy vajon bírja – e a másik fél még a versenyt? Az esemény nagyon sok évvel, évtizeddel ezelőtt történt, az adagok száma már a feledés homályába merült. Egy a biztos, hogy a végén döntetlenben állapodtunk meg, nem lett győztes kihirdetve. Manapság, ha olyan helyen járok, járunk és gesztenyepürét fogyasztunk, természetesen csak egy adagot, mindig eszembe jut a mi versengésünk Palival Bakonyszentkirályon a „Fácánban.”
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 11. 13. Hétfő Délután 14:15
