A MAI NAPIG SZERETEM A „SPECIÁLT.”
Áldott Emlékű rekedt hangú Nagynénémre emlékezem.
A történetem kezdete nagyon hosszú időre nyúlik vissza, legalábbis az én életkoromat figyelembevéve. Gyermekkoromban több alkalommal az iskolai nyári szünetben elvitt Édesanyám Győrbe pár napra, vagy legalább egy hétre Nagynénémhez Nagy Jánosnéhoz. Újvárosban lakott az Újító utca 45 - ben egy kis házban. Nem volt összkomfortos a kis kétszobás lakás. Az udvarban volt egy kis konyha és a WC helyiséget is a telek végéhez építették. Az utcában a túloldalon volt egy kis nyomós kút, onnan kellett vödörrel a főzéshez és a tisztálkodáshoz hozni a vizet. Ott úgy nevezték a vödröt, hogy „ampa”, ami nekem új volt.
Mivel nálunk sem volt másképpen Bakonyszentkirályon a családi otthonunkban, nekem nem számított ez a helyzet, mert jól éreztem magamat amíg Mariska nénémnél lehettem. Édesanyám ellátta tudnivalókkal, hogy előfordul az, mikor az éjszaka közepén felülök az ágyban és el akarok indulni, mint azok, akiket alvajáróknak hívnak, de ezt is csak később tudtam meg felnőttfejjel. Nem is volt ezzel probléma sohasem. Később aztán teljesen le is szoktam róla. Mikor annak idején felnőttfejjel a moziban megnéztem az „Alvajáró Bonifác” – című filmet, jót derülve jutottak eszembe a gyerekkori szokásaim.
Mariska néném akkor már nyugdíjas volt, de az egykori munkahelyét, a Győri Keksz és Ostyagyárat gyakran felkereste, ahol kedvezményes, mondhatnám jelképes áron az üzem dolgozói és nyugdíjasai is vásárolhattak a selejtes termékekből. Ilyenkor több kilónyi „speciál” néven nevezett finomságot hozott, amit mifelénk csak egyszerűen nápolyinak hívtunk. Ezt a jó szokását akkor is megtartotta, amikor később (mivel nekik nem lehetett gyermekük, Jani bátyámmal adoptáltak egy kisfiút és a nevükre is vették. Nagy Károly volt a neve, aki később még a Célgépgyárban is művezetőm lett, mikor elvégeztem a vasesztergályos szakot) Karcsi bátyám elhozta hozzánk Bakonyszentkirályra a gyerekekkel együtt látogatóba. Ráadásul mikor a 400 – as sz. Iparitanuló suliban jártunk az unokatestvéremmel Sanyival 1962 – 65 között, majdnem 3 éven keresztül nála laktunk albérletben.
Sajnos 1965 – ben el kellett hagynunk, mert az a terület a Rábca folyót védő töltés előtt volt és jött a veszedelem a megáradt folyó esetleges átszakadása miatt. Egy rövid idézetet idecsatolok most az akkori helyzetről:
„1965-ben rendkívüli árhullám vonult le a Dunán. Az árvíz a szokatlanul csapadékos időjárás és a sok évi átlagot meghaladó hótömegek májusi olvadása következtében alakult ki. Az áprilistól június végéig tartó 119 napos védekezés során hat egymást követő árhullám alakult ki a Dunán.”
Ez volt az oka annak, hogy más albérlet után kellett néznünk Sanyival a városban, Mariska néném pedig az árhullám levonulásáig a „Sziget” nevű városrészbe költözött a fiához a Radnóti utcába. Persze azért később sem feledkeztünk meg róla, mert én legalábbis több alkalommal is felkerestem az Áldott Emlékű Mariska nénémet. Azóta már természetesen csak az emlékeimben élnek ezek a pillanatok, amik feledhetetlenek maradnak, amíg csak élek.
2009.08. 25 – én kimondottan azért utaztam el Zircről Győrbe, hogy a belvárosból a Rábca folyó vonalába haladva eljussak Újvárosba és ott felkeressem azokat a helyeket, amiket csaknem 3 éven keresztül annyiszor körbejártam. Sokat fényképeztem abban az utcában is, ahol lakott Nagynéném. A házzal szemben mikor ott jártam, kijött egy idősebb Hölgy, akit természetesen köszöntöttem és bemutatkozás után érdeklődtem tőle, hogy mióta lakik ott?
Elmondta, hogy nagyon régen és mikor említettem neki, hogy itt laktam én is valamikor a túloldalon, felcsillant a szeme és a következőket mondta:
-Igen, ismertem, olyan rekedtes hangja volt, valami hangszál probléma miatt, ha jól emlékszem. Sajnos abban a házban már azóta új lakók vannak, akik teljesen felújították, átalakították. -
Megköszöntem a felvilágosítást és mondtam a Hölgynek, hogy emlékeim szerin a háza előtt lehetett egykor egy nyomós kút, amit Ő is megerősített.
Illedelmesen elköszöntem tőle és vissza már a városba a templom előtt megálló helyi - járattal mentem, mert gyalog hosszú lett volna az út és még aznap haza szerettem volna utazni az akkori lakhelyemre Zircre.
Történetem végén el szeretném mondani, akárhányszor csokis nápolyit veszünk a Párommal, mindig azok a finom ízek jutnak az eszembe, amiket Mariska néném által hozott „Speciál” majszolgatása közben éreztem fiatal koromban.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2023. 11. 15. Szerda Délután 15:45
