CIGÁNY KUNYHÓ SZÜLŐFALUMBAN BAKONYSZENTKIRÁLYON AZ ERDŐSZÉLEN.
Az évek során már több alkalommal írtam arról, hogy Bakonyszentkirályon is élt több, dolgos cigány család. Mikor gyermekkoromban azt láttuk, hogy a falunkon átvonultak vándorcigányok, azokkal néha ijesztgetni szoktak bennünket, emlékeim szerint hasonló szavakkal:
„Ha rosszak lesztek, akkor elvisznek benneteket az oláhcigányok!”
Persze ezt akkor sem vettük komolyan, mert, ha meg is álltak, akkor sem velünk foglalkoztak, hanem a felnőttektől kértek, vagy cserére ajánlottak fel valamit.
Most nem azokról szólnék, akik bent a faluban letelepedve, kaptak szolgálati lakást, (disznópásztorok, vagy tehenesek) vagy esetleg tudtak venni maguknak.
Azokról szólnék, akik falun kívül, a domboldalba vájtak maguknak lakhelyet, vagy pedig kunyhót építettek az erdőszélen, vagy az erdőben.
Nagyon pontos emlékeim sajnos ezekről sincsenek, de azért a kobakom rejtekében bányászkodva valami azért csak előjön ebből is.
Valamikor, azon a részen, ahol az út az erdőn keresztül Hajmáspuszta felé vezetett, szőlőültetvények sorjáztak a domboldalakon. Nekünk is volt, Nagyapámékkal, Sándor Nagybátyámékkal közösen, ahol egy kis szőlő, cseresznye és más is megtermett azokban az esztendőkben, azonban a TSZ megalakulása után (1959) valamivel később mindet felszámolták, hogy legelőt alakítsanak ki a helyükön, ami sajnos nem igazán lett legelő a későbbiekben sem.
Németfaluban a római katolikus templom után jobbra vezető úton lehetett eljutni a Szőlőhegyre. Ma már nem is olyan egyszerű megközelíteni azt a területet, mert ahogyan felérünk az úton, az a rész magántulajdonban van. Akkor azonban csak baloldalt volt pár ház, előtte ment az út tovább és nem is olyan messze, balra és jobbra is elkanyarodott. Mindegyik úton meg lehetett közelíteni azt a domboldalt, ahol a mi szőlő parcellánk is volt.
A bal oldali út elején, ahol olyan homokos, földes volt az oldalfal, éltek cigány családok, akik úgymond, a mai szóhasználattal élve, barlanglakásokat alakítottak ki maguknak. Gyerek voltam, éppen ezért a nevekre nem emlékszem már ilyen hosszú idő után. A faluban élő cigány családokra igen, mert voltak, akik az utcánk túloldalán hosszan elnyúló pásztorlakásokban éltek és mindegyiket ismertük. később aztán máshová kellett költözniük, mert felszámolták azt az épületet.
Folytatva a történetemet, a már említett kereszteződésben jobb felé haladva felértünk egy olyan területre, ahol szintén egy kereszteződés volt akkoriban. Balra haladt tovább az út a szőlők felé, jobbra pedig lefele az akkori Homokbányának nevezett területre. A TSZ idején egy időben Édesapám felügyelte a homok kiadást és annak elszállítását.
Élénken emlékszem azonban arra, hogy az odavezető útszakasz elején jobb oldalt élt szintén egy cigány család, akik kunyhót építettek maguknak. Gyerekként többször is jártam ott és mondhatnám, hogy összeismerkedtem velük valamilyen szinten, mert voltak gyerekeik nekik is. Azt akkor sem tudtam, most sem, hogy miből biztosították a megélhetésüket és azt sem, hogy a fentebb említett, barlanglakásokban tartózkodó családnak milyen jövedelme volt, miből tartották fent a családjukat. Azt tudom csak, hogy nem emlékszem arra, hogy panaszkodtak a falusiak, hogy meglopták volna őket. Természetesen ezek az én emlékeim. Kósza mendemondák azért jártak a faluban, hogy a határban lévő úgynevezett „Dögkutat” valakik néha megdézsmálták, de ezt nem nagyon lehetett bizonyítani, tehát rájuk sem fogni.
Az életem során már felnőttként is többször dolgoztam cigány származású emberekkel, de soha nem fordult meg a fejemben az, hogy lenézzem, vagy megbélyegezzem őket a származásuk miatt. Mikor hasonlót hallok manapság is, hogy egyesek kirekesztik őket, vagy elmondják nem dolgozóknak, bűnözőknek, azt szoktam mondani:
„Nézzetek körül, van éppen elég tolvaj, rabló, gyilkos a mi fajtánkból, az úgynevezett „fehér emberek” között is.
Pár éve, hogy a Párommal Terikével Bakonyszentkirályon járva meg szerettem volna mutatni a valamikori szőlőhegyünk területét, nem jutottunk messzire, mert annyira el volt gyumbujosodva az arra vezető út, feladtam a küzdelmet, hogy kerülő úton feljussunk oda. Elmeséltem neki mindazt, amit már az írásomban is megemlítettem, de sajnos megmutatni nem tudtam. Természetesen a helyszínről beszélek, ahol a cigány családok éltek ezen a területen és ahol a szőlőink is voltak valamikor.
Egyébként a környékünkön a történelmünk során a régmúltban is éltek cigányok, akikről már korábban is írtam a következő címmel:
„CSESZNEKVÁR CIGÁNYAI A XVI – XVII. SZÁZADBAN.”
Aki el szeretné olvasni, az alábbi linkre kattintva megteheti:
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2024. 02. 26. Hétfő Délelőtt 10:40
A fotó csak illusztráció a történetemhez
