BÉKÉTLENSÉG CSAPDÁJÁBAN…
ÉBREDJÜNK AMÍG MÉG NEM KÉSŐ!
Békétlenség csapdájában vergődünk Magyarok!
Miért távolodunk egymástól? Válaszoljatok!
Egykor már három részre szakadt Magyarországunk,
Ma pedig újból széttépetik megmaradt Honunk?
Egyre messzebb megyünk a Teremtő Istenünktől?
Csordultig megtelik majd szívünk a gyűlölettől?
Nem lesz maradásunk, ha nem tudunk összefogni,
Büszke Magyarok Miért kell mindig marakodni?
Pilisi hegyekben Földünk szívcsakrája dobog,
Milliónyi Magyar pedig egymás ellen morog
Néha olyan ellenségesen – makacsul- bőszen,
Könnyeim kicsordulnak és Istenünket kérdem:
Felséges Urunk ki a Mennyekben fent lakozol,
Te Vagy az állandóság, mert sohasem változol.
Figyelő szemedet fordítsd újra Nemzetünkre,
Sújts le most keményen a felszított gyűlöletre!
Békétlenség csapdájában vergődünk Magyarok!
Miért távolodunk egymástól? Válaszoljatok!
Nem szabad kicsiny népünknek olyan útra lépni,
Nem szabad egymás torkának esve azt remélni
Hogy az idő begyógyítja az újabb sebeket,
Pedig nem kímélt barátokat és testvéreket
Akik megosztottan hitték, hogy itt az új vezér,
Kinek a hatalma nagyobb lesz, mint a Hétvezér
Ki a dicső Hont számunkra egykor megszerezte,
Istvánunk Állammal - törvénnyel szentesítette.
Szomorúan dobban szívem, ha arra gondolok,
Mit hoznak utódainkra Békétlen holnapok?
Tudnak majd összefogni, amit most mi nem tudunk,
Adj segítséget Istenünk, mert széjjel porladunk!
Békétlenség csapdájában vergődünk Magyarok!
Majd újra össze tudunk fogni? Válaszoljatok!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 02. 21.
