UTAZNÉK A VÉGTELENBEN…
Vágyak szárnyán gondolatban
Utaznék a végtelenben szellők szárnyán,
Gondolatban Bolygók között megtalálván
Mindazt, ami itt a Földön szertefoszlott,
Békességes, Tisztességes Emberarcot.
Vágyak szárnyán messze szállnék olyan messze,
Hova fel nem ér sosem madarak röpte.
Nem pihennék addig, amíg megtalálom,
Tudva azt, hogy most még ez csak csalfa álom
De a lelkem szárnyalását nem tilthatom,
Igazából miért tenném? Nem akarom!
Nem akarom, mert megvan az erős Hitem,
Nem akarom, mert tudom, hogy van Istenem
Aki segít, mindig mikor bajban vagyok,
Tudván hogy végül Mindig Rá számíthatok.
Utaznék a végtelenben szellők szárnyán,
Gondolatban Bolygók között megtalálván
Mindazt, ami eltűnt itt a sáros Földön,
Mert elhagyták immár sok - sok emberöltőn.
Szeretetnek fontosságát elfeledték,
Becsületnek ékességét elcserélték.
A Mammonnak dicsősége fontosabb már,
Mert csak a varjú mondja már azt, hogy Kár – Kár!
Kihalóban az Erkölcsnek tisztessége,
Erősíts meg Uram Isten, nincs még vége!
Szakítsd át az őrületnek azt a gátját,
Hogy az Ember megtalálja újra múltját
Melyből jött a mába egykor réges – régen,
Nem feledve Minden múlik Tisztességen!
Utaznék a végtelenben szellők szárnyán,
Gondolatban Bolygók között megtalálván
Minden olyan elveszített Hű Barátot,
Akit nem, mint levetett kopott kabátot
Hagyott el, hanem Élet sodorta messze,
Sokszor távol Szülőföldtől idegenbe.
Végtelenbe utaznék, azért mert érzem,
Sok kérdésnek kellene utána néznem
Ahhoz hogy a tisztánlátás megmaradjon,
Szívemben - lelkemben kétely ne maradjon.
Erős Hitem nem engedi, hogy megálljak,
Nem engedi, hogy megoldást ne találjak.
Végtelenből visszatérve megnyugodjak,
Itt a földön soha többé ne csalódjak.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 07. 23. A kora reggeli órában.
