ZSOLTÁROS ÉJJELEN

ZSOLTÁROS ÉJJELEN

ZSOLTÁROS ÉJJELEN

 

 

 Anyai ágon evangélikus és katolikus ősökkel, apain pedig tősgyökeres református elődökkel születtem a világra egykoron. Szüleim gyermekkoromban a tiszta Hit Szeretetére, az őszinte emberré válásra tanítottak mindketten, aminek része volt családunkban a Zsoltárok ismerete és szeretete. Nem múlt el olyan nap, hogy még a reggeltől Napnyugtáig tartó nehéz fizikai munka után, este megfáradtan, de Édesapám a tisztálkodás és a szerény falusi, parasztos vacsora elfogyasztása után, elő ne vette volna az Énekes könyvet. Olyan fontos része volt ez nálunk a kevés kis családi könyvtárban, mint a Könyvek – könyve, a Biblia. Édesapám egyébként is jó zenei érzékkel, jó hanggal megáldott ember volt, akire mindig számíthattak a templomi Istentiszteleteken, temetéseken és egyéb helyeken egyaránt. Természetese lakodalmakban is számíthattak gyönyörű hangjára akkor, mikor már eléggé megnedvesedett torkok kívánták a hangulat fokozását. Ennél azonban el kell mondanom azt, hogy Ő olyan nótás kedvű volt még itt is, akinek nem az ital, hanem a zene szeretete vezérelte a torkát. Szőlőművelő ember lévén, nagyon is mértékkel fogyasztotta azt. Neki már egy pohárka bor is elég volt ahhoz, hogy hangulatba tudja hozni a társaságot gyönyörű énekével.

    Mindig arra tanított bennünket a bátyámmal együtt, hogy a Zsoltárokat különös tekintettel kísérjük figyelemmel egész életünk során, mert minden bajra gyógyírt találhatunk soraik között. Hányszor jutnak eszembe az óta is szavai, pedig már 10 év is elmúlt, amióta örökre eltávozott közülünk. Áldja meg még az emlékét is az Úr. A szálat tovább gombolyítva elmondhatom a hosszú évtizedek távolából is, hogy ezeket a perceket soha nem fogom, de nem is akarom elfelejteni. Úgy a zsigereimbe ívódtak, kitörölhetetlenül idézik vissza az Ő szellemét, az igaz Hitben élő emberek egyszerű, mégis nagyszerű világát. Nem volt Ő bigottan vallásos, de élte azon egyszerű emberek életét, akinek természetes volt a Vasár és Ünnepnapok békességes tisztelete. A hétköznapok a munkáé voltak számára, de ezek a hétvégék az Istennek voltak szentelve, természetesen a mi számunkra is. Ilyenkor ünneplő ruhába öltöztünk és elmentünk az Istentiszteletre. Akkor még olyan tisztelete volt ennek is, ami manapság már nem jellemző a Szülőfalumban sem. Most zúgnak a kerti traktorok, fűnyírók, fűrészgépek stb. Akkor tiszteletben tartotta mindenki azt, hogy pihenni kell, és ennek részét képezi az Istentisztelet, vagy a katolikusoknál a Szent mise a kis bakonyi falucskánkban.

    Az esti vacsora után megköszönve Istennek, amit adott, következett az elmaradhatatlan együtt éneklés öröme. Most így 60 évet is elkerülve mégis úgy gondolok erre vissza, mint akiket semmi és senki nem kényszerített erőszakkal erre. Együtt volt a kis családunk, szálltak a csodálatos protestáns Zsoltárok dallamai a pislákoló petróleumlámpa fényében és mi nyugodt szívvel és lélekkel térhettünk utána nyugovóra. Nem volt bennünk semmi olyan, amire rákényszerítettek volna minket, gyerkőcöket sem. Az éjszaka nyugalma, sötétsége elfeledtette velünk mindazokat a nehézségeket, amik nap, mint nap történtek velünk. Örültünk, mindannak amit még így is, dolgos szegénységben kaphattunk az Úrtól. A becsületes emberi tisztesség lehetőségét még akkor is, amikor egy fillérünk sem volt. Abból éltünk, amit Ők, a Szüleim megtermeltek a számunkra a két kezük munkájával.

     Éberen álmodva, ezek a gondolatok ösztönöztek arra, hogy ágyamból felkelve odaüljek a számítógépem elé és a frissen feltörő gondolataimat megörökítsem.  Ezen az éjjelen, a 90. Zsoltár csodálatos sorai és dallama kitörölhetetlenül idézték fel számomra azokat az éveket, mikor még az egész család együtt lehetett azokon a Zsoltáros estéken:

 

„Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég,sem föld nem volt formálva, Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.”

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2008. 11. 18.

Szerkesztés dátuma: péntek, 2013. november 22. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 773


   


Tetszik 1 Nagy Piroska kedveli
Nagy Piroska

Megjegyzések

Nagy Piroska
péntek, 2013. november 22. 18:37
Nagyon szép és megható vallomás a tisztelt és szeretett szülők iránt . Csak az tud így vallani édesapjáról , akiben őszinte a szeretet és ragaszkodás érzése . Isten áldja őket haló porukban is !
Nagy Bálint
péntek, 2013. november 22. 20:51
Kedves Piroska!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő véleményedet-:)))
Szeretettel:Bálint