AZ EBÉDFŐZÉS ÖRÖME ÉDESANYÁMMAL
Édesanyámra emlékezve
Mikor tegnap reggel hétóra tájban beléptem a szülői házunk konyhájának ajtaján, Szeretett Édesanyám már ott szorgoskodott a tűzhelynél. Egymás nyakába borulva melegen üdvözöltük egymást, majd leültünk beszélgetni az asztalhoz. Szokásomhoz híven táskámból elővettem a vérnyomásmérőt és megmértem a vérnyomását. Kicsit magas volt a felső érték, de kiderült, hogy még aznap nem vette be a rendszeres szinten tartáshoz szükséges tablettákat. Megkértem, hogy ezt gyorsan tegye meg, majd látva az asztalon előkészített darált húst, megkérdeztem mit szeretne belőle készíteni.
-Gondoltam kisfiam,(60 éves korom ellenére még mindig így szólít) hogy fasírtot kellene belőle csinálni, mert tegnapról van egy kis zöldbabfőzelék, a húslevesnek valót pedig már feltettem főni.
-Akkor átöltözöm Idesanyám (Gyerekkorom óta így szólítom Őt) és segítem megfőzni az ebédet, hisz elég korán van még. - Ugyanis aznapra téli tüzelő behordást terveztem a folyosóra, hogy ne neki kelljen 87. évében járva cipekedni a messze lévő tüzelőtárolóból. Hosszú évek óta, még Édesapám életében is már ezt én szoktam elvégezni telente és hideg időben.
Átöltözés után ettem egy kis szárazkolbászt kenyérrel, majd nekikezdtem a műveletnek. Amíg én az összetevőket hozzákészítettem a darált húshoz, addig Édesanyám beáztatta a száraz kenyeret és belerakta a masszába. A fűszereket több évtizedes gyakorlatommal első kóstolásig találomra tettem bele, majd feltűrt ingujjal elkezdtem az összegyúrást. Só helyett Vegetához hasonlatos keverékkel ízesítem, kevés apróra vágott vöröshagyma, fokhagyma, őrölt bors, kevés majoránna, pirospaprika, egy csipetnyi erős paprika, egy tojás, kevés olaj. Mikor úgy gondoltam, hogy eléggé összedolgoztam már, a mutatóujjamat tövig belenyomva kóstolót tartottam. Úgy gondoltam, hogy még egy kevés Vegeta kell bele és egy kicsi zsemlemorzsa, mert puhának találtam, aztán tovább gyúrtam a masszát. Kicsit hagytam pihenni, hogy összeérjenek az ízek, majd eszembe jutva, megkérdeztem Édesanyámat:
-Idesanyám a levest megízesítette már?
-Még nem kisfiam, csak húst és zöldséget tettem bele.
-Rendben van, akkor azt is megnézem. – Azzal abba is találomra tettem Vegetát, majd egy kevés kurkumával színt adtam neki. Ugyanis disznóhúsból készült a leves és annak nincs olyan szép, szemet gyönyörködtető színe, mint mikor az ember szárnyasokból főzi.
Utána elkezdtem a fasírtpogácsák formázását, de közben mindegyiket belehempergettem zsemlemorzsába és felsorakoztattam egy erre a célra rendszeresített deszkára. Édesanyámnak hirtelen eszébe jutott és megkérdezte:
-Kisfiam ne csináljak egy kis kőttet?(Lehet, hogy mindenki nem tudja, de mifelénk a lekváros buktát és a túrós bugyort hívják kőttnek, hisz a tésztáját egy kicsit meg keletik elkészítés előtt.
-Idesanyám ha úgy gondolja, akkor csináljon, mert azt az unokáim is szeretik.
Úgy is történt. Amíg Ő azzal volt elfoglalva, én megkezdtem a megformázott fasírtpogácsákat hagyományos módon zsírba kisütni a tűzhelyen. Közben a látvány annyira megfogott Édesanyám tüsténkedése kapcsán, hogy egyes pillanatait lefényképeztem, valamint lefilmeztem. Közben a levesnél is elvégeztem az első kóstolást és íz korrekciót, majd lefölöztem a húsból még előjött szennyeződéseket.
Mikor a sütéssel végeztem, magára hagytam Édesanyámat és elkezdtem a fa behordását a folyosóra. Az egyik fordulónál a finom illatokat már messziről megéreztem, mert a megsült finomságok ott illatoztak egy kiselejtezett villanytűzhely tetején, hűlésre várva. Természetesen ezt sem hagyhattam csak úgy anélkül, hogy fényképezőhegyre ne tűztem volna, olyan szépek, ropogósak, szemet gyönyörködtetőek voltak.
Mire végeztem a megfelelő mennyiségű fa behordásával, addigra már Édesanyám is tálalt a konyhaasztalon. Mosakodás és átöltözés után odaültünk és kettecskén megebédeltünk. Elfogyasztottuk azokat az ételeket, amiket közösen főztünk, békés egyetértésben. Természetes volt számára az is, hogy a kőtt javarészét és a fasírtból is csomagoljon családom számára. Búcsúzáskor éreztem az arcán azt a boldog mosolyt, mintha ezt mondta volna:
-Kisfiam, már megint sikerült örömet okoznod beteg, semmirevaló, öreg Anyádnak!(Néha mikor elkeseredik, akkor szokott ilyeneket mondani, mert feleslegesnek érzi már magát az életben, hisz Szeretett Édesapám éppen a nyáron volt 10 éve, hogy eltávozott közülünk. Olyankor alig tudom megvigasztalni, hogy Ő ugyanolyan értékes ember, az én Szeretett Idesanyám továbbra is, mint amilyen gyermekkoromban volt.)
Megcsókoltam hálatelt ajkait, gyönyörű, redős magas homlokát és elköszönve tőle elindultam a buszra, közben alig tudtam visszafogni magamat, hogy ki ne potyogjanak a könnyek szemeimből.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2008. 10. 20.
