A világmindenség Isteni Törvénye szerint az újnak születése a réginek áldozatából származik. Az elmúló élet nyomán így sarjad ki az új élet. Ilyen értelemben az önfeláldozás: élet átadás! Az élet fejlődésének alaptételeként a Isteni Kegyelem így vezet a múltból a jelenen át a jövőbe, és a látszólag elmúló kegyelem alakul át a jövő kegyelmévé. Ez, a kegyelem földi halhatatlanságának megvalósulás útja.
Az önként vállalt áldozatot ezért lehet elfogadni természetes cselekedetnek, - de csakis az Isteni Igazság érdekében.
Egyénnek és közösségnek egyaránt Isten adta joga van az élethez és az élet folyamatosságához. Mivel a földi élet véges, ebből természetesen következik, hogy a folyamatosságához szükséges az áldozat: a réginek áldozata, az újnak megszületése érdekében. Így válhat az önfeláldozás joga egyben küldetéssé is.
A magyar mesék az önként vállalt áldozat megértéséhez rengeteg példát adnak. A mese hőse, mint már láttuk, tudatában van annak, hogy az áldozatok árán tett jóért jó jár, áldozatos cselekedetei pedig segítik emelkedését a Felső világba, ami jelképesen üdvözülésének útját is mutatja.
Az önként vállalt áldozat számtalan példájával szolgál a magyar történelem is. Ezekre, a későbbiekben még visszatérünk.
