A társadalomban, a közösség céljainak teljesítése kérdésében elképzelhetetlen a véleményazonosság. Ebből természetes módon adódik a résztvevőknek a vélemények szerinti csoportosulása, tömörülése. A résztvevők, az egyik-, a másik-, a harmadik- vagy a sokadik cél elképzelés és megoldás mellé állhatnak, azt támogatják, - más szóval és magyarul érthetően - pártolják. Ez a természetes emberi melléállás, pártolás lehetett valamikor a pártosodás elindítója.
A párt-fogalom értelmezése mára már teljesen átalakult.
Ma a párt-csoportosulásokról alkotott kép, az eredeti szerepük elvesztése miatt rendkívüli módon megromlott. A pártok népszerűsége a világon mindenhol csak csökken, a pártokat a közösségek nem becsülik, számtalanszor illetik becsmérlő szóval. Ez csak azért lehet, mert a pártok már nem teljesítik azt, amit az emberek elvárnak tőle: a közösség céljainak teljesítését.
Amit fennebb leírtunk, az bizonyítható.
Idézzük előbb az 1893-1897 között megjelentetett Pallas Nagy Lexikon szerinti párt értelmezést:
„A párt politikai értelemben a célazonosság alapján szövetkezetteknek összessége. A párt élén érdemileg a pártvezérek állanak, akik személyi jelentőségüknél fogva a többi párttagok fölött túlsúllyal bírnak; alakilag a pártelnökök, akiknek nem szükségképpen vezéreknek kell lenniük; a párt céljainak képviseletére és terjesztésére a pártközlönyök szolgálnak, a párt vezérelveit a pártprogram tartalmazza. A párt sikeres működésének feltétele a pártszellem, vagyis a hajlam a párthoz csatlakozni s annak törekvéseit érvényesíteni; másrészt a pártfegyelem, vagyis a szoros összetartás, elvhűség, s a pártkérdésnek nyilvánított kérdésben a párthatározat kötelező voltának elfogadása, míg egyéb kérdésben mindenki saját meggyőződését szabadon követheti. Pártkérdésnek nyilvánított kérdésben a párthatározat el nem fogadásának a pártból való kilépés, illetőleg kizárás a következménye. Azoknak az elveknek az összességét, melyek a párt eljárását irányítják, pártpolitikának nevezik. Azt az irányt, mely mindent, amit egy másik párt ajánl, csak azért ellenez, mert a javaslat nem tőle indult ki, a pártpolitika elfajulásának kell tekinteni, mint amely a pártérdeket a haza érdeke fölé helyezi, holott a dolognak megfordítva kell állania, mert a pártérdek soha sem öncél, hanem eszköz a legfőbb cél, a végcél: a haza érdeke szolgálatában. A parlamenti pártokat frakcióknak is nevezik. Annak a pártnak, mely nem általános, hanem személyes érdekeket követ, koteria, klikk a neve.”
A Pallas Nagy Lexikonban a párt címszó alatti értelmezés lényege, hogy:
- a párt politikai értelemben a célazonosság alapján szövetkezetteknek összessége
- a pártérdek soha sem öncél, hanem eszköz a legfőbb cél, a végcél: a haza érdeke szolgálatában
- a pártnak, mely nem általános, hanem személyes érdekeket követ, koteria, klikk a neve
Hasonlítsuk ezt össze, a mai értelmező szótárok párt-fogalom értelmezéseivel:
- A párt: önkéntes tagsággal rendelkező, saját szabályai szerint működő politikai szervezet, amely meghatározott rétegek, és csoportok érdekeit fejezi ki. A mai értelemben vett politikai pártok a XVIII.-XIX. századi polgárosodás termékei.
- A párt: valamely társadalmi osztály, csoport céljaiért küzdő politikai szervezet.
Világosan látszik a fogalmi átalakulás. Ezek után a közösségek kiábrándultsága is érthető: míg a pártok száz évvel ezelőtt, értelmezés szerint a közösségi érdeket kellett szolgálják, addig ma elsősorban csoportérdeket érvényesítenek. A száz évvel ezelőtti értelmezés szerint a mai pártok klikknek tekinthetők, és politikájuk a pártpolitika elfajulásának, mivel a pártérdeket a közösség érdeke fölé helyezik.
