Keressünk választ a fenti kérdésre!
Az ember, kezdetek óta egoval született a Földre, ami az anyagi felé húzza. Így élete során folyamatosan az isteni és anyagi között ingadozik. Ellentmondásos az élete, hisz az anyagi világban szüksége van az anyagira, de mértékkel, hiszen természetes joga az lenne, ha az anyagi jogokból csak a kötelessége teljesítéséhez szükséges mértékben részesülne. Mércét vesztve, azonban mind többet akar, és többlet kielégülését a hatalom és az anyagiak erőszakos megszerzésével igyekszik elérni. Ez okozza az emberi társadalom megromlását.
A demokrácia rendszerének is a baja ott kezdődik, hogy a vezetője számára legtöbbször az isteni mérce nem meghatározó szerepű. Ha helyette nincs hatásos emberi ellenőrzés (mérce), akkor a demokráciák kivétel nélkül mindig kisiklanak, és elkerülhetetlenül a zsarnokságba torkollanak. (Nevezheti magát demokráciának továbbra is, de attól még működésében zsarnokság lesz.)
Nézzük meg, miként működik a ma magát demokratikusnak nevező rendszerek nagy többsége!
Minden társadalomra, legyen az szerves rendszerű, zsarnoki vagy népuralmi, jellemző a jogok és kötelességek függőleges megosztottsága. Bármennyire nevezzük népuralomnak (tömeguralomnak), attól még a demokrácia rendszere is ilyen. A demokrácia gyarló embere is csak a jogokat szereti - azokat kiköveteli magának -, de a kötelezettségeket lehetőleg elkerülné, amit ezért másnak kell számon kérnie rajta.
A fentiek tükrében feltevődik két kérdés:
- Ki az, aki egy mai demokratikus rendszernek vezetőjét ellenőrzi?
- A mai formában működő demokratikus rendszer alkalmas-e a belső ellenőrző feladat ellátására?
Fontos felismernünk, hogy ma, a világnak legtöbb, magát demokratikusnak tekintő rendszere is egyre nyilvánvalóbban törekszik hatalmának és anyagi javainak központosítására. Ez egy közhatalmi és pénzhatalmi összpontosítás, aminek már önkényuralmi (zsarnoki) jellege van.
Erre a folyamatra két nagy hiba adott lehetőséget:
- Az egyik: hogy a közösségek kizárólag a csúcsvezetésre hagyták a saját közteher hozzájárulásukból származó anyagiak elosztását. Ezzel lemondtak saját alsóbb szintű anyagi függetlenségükről, kiszolgáltatottak lettek, vagyis szolgák. Ettől kezdve nincs gazdasági erejük a vezetés ellenőrzésére és megszorítására.
- A második: a választási rendszer, mely lehetetlenné teszi a hierarchia bármely szintjén az alkalmatlan és igazságtalan vezető azonnali menesztését. (Igazságról, és nem jogról beszélünk, mert a jog viszonylagos és az emberi érdek szerint alkotott. Itt jegyezzük meg, hogy az egyetemes igazságot is csak úgy értelmezhetjük, mint az Istentől származó természetes jogot - a jót -, amit tömören természetjognak hívunk.)
A fentieket kifejtve igazolható, hogy a mai demokratikusnak nevezett rendszerek valójában zsarnokiak. Lássuk ennek magyarázatát!
