A demokratikus rendszerekben, a szolgai magatartás kialakulása, valamint a közszereplők ellenkiválasztódása azt eredményezheti, hogy a „demokratikusan megválasztott” szereplők a hierarchia minden szintjén erkölcsileg megalkusznak a hatalommal. A megalkuvás mértéke lenn, a hatalomtól távol kisebb, és felfele, a hatalom csúcsához közeledve egyre nagyobb. Ezek, összeadódással természetesen csak egy zsarnoki rendszert eredményezhetnek. Ezt a rendszert ellentmondásosan éppen a többnyire tisztességes, de félrevezetett választók engedményei éltetik, kik a választott vezetésben helyet adnak az erkölcsi megalkuvóknak. Az ilyen rendszer szinte kivétel nélkül folyamatosan fenntartja önmagát.
A későbbiekben meglátjuk, hogy a szerves társadalom működési rendje az ilyen kicsúszásokra miért nem ad lehetőséget.
