A szabad mandátum rendszerében a választók a képviselőt, személye iránti bizalomból helyezik a vezető testületekbe. A kötött mandátum rendszerében a választók szerződést kötnek a választottakkal, és ha a képviselők a szerződés ellenében cselekszenek, visszahívhatják.
Magyarországon a kötött mandátum rendszerének van régebbi hagyománya. Már a vármegyerendszer kialakulása óta a nemesi vármegyék meghatározott utasításokkal küldték követeiket az országgyűlésbe.
A szabad mandátum rendszerét a feudalizmus után először az észak-atlanti országokban vezették be.
Lássuk, miként mutatkozik a mai magyar gyakorlat? Egykori magyar államfő válaszleveléből ismerjük fel a mai szabad mandátumú rendszer fonákságait.
Az alábbi levél megerősíti a demokratikus választásokkal fenntartott politikai önkény kockázatának valóságát. A választások eredménye jórészt az ígéretek tükörképe. Megszokottá vált a mai rendszerben, hogy az ígéreteknek nem kell feltétlenül összhangban lenniük a későbbi valóságos tettekkel. Bebizonyosodott az is, hogy az összhang hiányának számonkérése gyakorlatilag eredménytelen. Az ilyen rendszerekben a vezetők a választások között ellenőrizetlenül gyakorolhatják a demokratikus álcába öltöztetett önkényt. Az egynapos választás „demokratikus”, csak az ezt követő négyéves uralkodás válik zsarnokivá.
