T. Köztársasági Elnöki Hivatal!
Egyetlen igen fontos kérdésem volna. Azt az információt kaptam, mely szerint a demokratikus úton megválasztott Országgyűlési és Önkormányzati képviselőket ugyanazon a demokratikus módon nem lehet visszahívni! Amennyiben igaz ez az állítás, szeretném tudni a pontos okát!
Köszönettel ...
--------------------------------------------------------------------------------------------------
VÁLASZ
Tisztelt Hölgyem!
(...) a köztársasági elnökhöz elektronikus úton intézett levelére válaszolva, türelmét megköszönve, a következőkről tájékoztathatom:
Kérdésével kapcsolatosan engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét az Alkotmány-bíróság 2/1993. (I. 22.) sz. határozatára (ABH 1993., 33. és köv. old.), amelyben az Alkotmánybíróság megállapította:
„A képviseletnek - a képviselő és a választó egymáshoz való viszonya, a mandátum jellege szempontjából - történetileg két alapformája alakult ki: a kötött mandátum és a szabad mandátum.
A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselő és a választó között jogi függőség marad a választást követően is. Ez elsősorban az utasítási jogban, a képviselő véleménykérési kötelezettségében ölt testet. Általában ilyen képviselet jellemzi a rendi képviseletet.
A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. (...) Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvéből következik, hogy megbízatásának időtartama alatt sem az egyes képviselővel, sem a képviselők testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthető a választók előtti felelősség.”
A Magyar Köztársaságban az országgyűlési képviselők politikai felelősségre vonása négyévente, az országgyűlési választások során valósul meg.
Kérem tájékoztatásom megértő tudomásulvételét.
Üdvözlettel:… főosztályvezető [6.]
(A válasz szerint a képviselő saját meggyőződése és lelkiismerete szerint dönt. De a zsarnoki „demokratikus” rendszerekben ilyen nincs, mivel a zsarnok-szolga képviselő csak a zsarnok érdekei szerint dönthet, általában a közösség kárára.)
A fent említett tények igazolják, hogy a mai demokráciáknak nevezett rendszerekben nincs hatásos számonkérés. Következésképpen, a zsarnokság irányába szabad az út. Csak vezetője válogatja, hogy ki milyen mértékig használja ki és él vissza a számára adott helyzettel. A tapasztalat azt mutatja, hogy majd minden vezető, többé vagy kevésbé visszaél a lehetőségével.
A címben szereplő kérdésre tehát, hogy: - Kinek az uralma a népuralom? - most már világos választ is adhatunk. - Semmiképp nem a népé, vagy a közösségé. Mert amit ma népuralomnak neveznek, az is csak a vezetőinek az ellenőrizhetelen uralma, ami többnyire zsarnokság.
A későbbiekben még visszatérünk erre a kérdésre, de akkor arra is választ keresünk, miként kerülhető el egy rendszer zsarnokságba fordulásának veszélye.
