(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 6. részlet) (A Szent Korona misztériumának és tanának jelentősége folytatása)
Az Égi Igazságnak (mint Isten önvédő megnyilvánulásának) formát öltése nagyon változatos lehet, de jelen lehet testet öltés nélkül is mint legfelfoghatatlanabb, de nagyon is érzékelhető isteni erő - nagyon nagy jelentőségű sorsdöntő eseményeken is.
E legfelfoghatatlanabb, de a történelemben mégis leggyakrabban érzékelt isteni erőt a szakirodalom legtöbbször latin szóval numennek nevezi. Szótárban numen, numinis (kis kezdőbetűvel) = isteni erő, istenség.
Numen tehát az, ami megnevezhetetlen, de létezésénél semmi sem nyilvánvalóbb, felfoghatatlan, de megtapasztalható, és megtapasztalása az ember legcsodálatosabb és legfélelmetesebb élménye.
A numen érzékelhető, de nem látható, az Élő Égi Igazság más megjelenési formái láthatók. (Nem minden helyzetben mindenki számára.)
Mindig a kor hitvilága képzetei, illetve fogalmai segítségével írták le az Élő Égi Igazságot, a kereszténység előtti történetekben természetesen másképpen, mint a keresztény történetekben. A keresztény történetekben általában tüzes karddal lesújtani készülő angyal.
Az Élő Égi Igazság (akármilyen formában van jelen, akkor is, ha numenként) megmutatkozása lehet védelmező, bátorító vagy figyelmeztető, de lehet fenyegető is.
A magyar mitológiában és népmesében az Élő Égi Igazság gyakran hadnemtőként („hadvégzetet” beteljesítő tündérként) jelenik meg. Leghíresebb közülük Tündér Ilona. Emlékeztetünk arra, hogy Tündér Ilona mint Élő Igazság gyakran azonos Nagyboldogasszonnyal (aki viszont mint az Égi Világ Leghatalmasabb Úrnője az ősi magyar hitvilágban volt azonos az Égi Igazsággal), de nem minden történetben.
A magyar irodalomban az Élő Égi Igazság legtöbbször a Magyarok Istene.
