(az előző részlet folytatása)
1526-tól 1918-ig a Magyar Királyság perszonálunióban él együtt előbb a Német-római Birodalommal, majd az Osztrák Császársággal. Ez az ún. Habsburg-kor. A közös uralkodó gyakran fordul szembe a magyar nemzet érdekeivel.
E korban a Habsburg-házi magyar király, aki egyben a Német-római Birodalom császára is, császárként korlátlan hatalommal rendelkezik (abszolút monarcha, aki rendeletileg kormányoz), magyar királyként viszont gyakran megpróbálja kijátszani a Szent Korona országának törvényei által számára kiszabott korlátokat. Ez azonban közjogi küzdelmeket eredményez, melyekben rejtélyes módon rendszerint a magyar érdekeket képviselő magyar országgyűlés kerekedik felül.
„Nem tudhatjuk, mi történt volna, ha a mohácsi katasztrófa nem következik be, s ha Mohács után a magyar rendek nem választják meg Habsburg Ferdinándot (is) királynak. Lehet, hogy akkor valamelyik Budán székelő magyar király az ország határait biztonságban tudván, elszánta volna magát a fentebb bemutatott közjogi küzdelmek eredményeinek eltörlésére, s abszolút monarchiájá alakította volna át az országot? I. Ferdinánd az ország fővárosát képtelen megtartani, s később (bár sikerül az ellenkirállyal, Szapolyai Jánossal kedvező feltételekkel kiegyeznie) mint a Német-római Birodalom császára nem is akar magyar királyi székhelyén lakni: fontosabb számára a Német-római Birodalom, mint a magyar királyság; annak érdekeit nem is rendeli alá a magyar királyság felszabadítása nagy feladatának, a magyar rendi alkotmányt viszont szívesen felszámolná...
Nem véletlen, hogy a magyar rendeknek a Szent Korona-tan védelmében, annak misztériumában megvalósuló egységét a Habsburg-korszak évszázadaiban az a rémálom szilárdítja meg, hogy a magyar király ellenségévé válhat a magyar államnak.
Ekkor a 16. század harmadik évtizedében különös dolog történik: mind a fő-, mind a köznemesség abbahagyja a vezető szerepért folyó harcot, s egy igen erős hatalomnak adja át a vezetést. Ez az erős hatalom a magyar közjog. A közjogi tanná vált Szent Korona-eszmével, a Szent Korona-tannal legyőzhetetlenné erősített közjog. Történelmünkben ezután is meghatározóak a gazdasági és katonai erőviszonyok, de legmeghatározóbb a közjog. A magyar történelem ettől kezdve tulajdonképpen 1918-ig a közjog története, illetve a Szent Korona-tan története. A közjogi küzdelmek története. S ha nem így lett volna, a magyar állam valószínűleg már a 16. században megszűnik létezni.”
Kialakul a Szent Korona tana, mely szerint a király - a Korona feje - és a nemzet - a Korona teste - közjogilag egyenrangú lesz, és mindkettő a Szent Korona személyének alárendeltje.
