Hungarikumok

 

Az „Ég Közepe”, „Világ Közepe”, Világoszlop, Világfa és a Sarkcsillag


A hagyományok azt igazolják, hogy a régi népek képzeletét igen erősen foglalkoztatta a Föld és az Ég közepe. Ez utóbbit az „Ég Köldökének” tekintették - mintha az égbolt ember lenne. Az Ég Köldöke tulajdonképpen maga a Sarkcsillag volt, vagyis az ősmagyar „felső ég”-nek az a másik nevezetes pontja, amelynek minden nép igen nagy jelentőséget tulajdonított.

A Sarkcsillagnak a különböző népeknél betöltött igen fontos szerepéről meglehetősen bő irodalom áll rendelkezésünkre. Ez az irodalom azonban elsősorban csillagászati, navigációs vonatkozású. Néprajzi, mitológiai vonatkozású adatunk már kevesebb van, de ez is elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk: jelentős szerepe volt a Sarkcsillagnak ilyen vonatkozásban is. A legtöbb északi nép „Oszlop”, „Világoszlop” elnevezést használ e csillagra. E népek az égboltot egy hatalmas tartóoszlopra szerelve képzelték el, és úgy vélték, hogy a csillagok egyenként vannak ráerősítve. Összefüggés mutatkozik a nálunk is megtalálható „Világ Közepe” és a Sarkcsillag között. Sok város és falu lett a „Világ Közepe” őseink képzeletében. Így Cinkota, Kóly, Tápé, Enying, Kenese, Pécska, Gyula és Gyöngyös is. Ez számos népdalból kiderül. E felfogás alapján készült hazánkban is egykor a „Világoszlop." E képzeletbeli díszes oszlop tartotta az égboltot, tetején van az aranygomb, amely nem más, mint a Sarkcsillag. Lent a Föld közepébe nyúlik ez az egyébként a házak előtt felállított díszes oszlop, ahol egy rézhegyre támaszkodott. A magyarok Világoszlop és Világfa kultuszára a már hivatkozott Berze Nagy János mutat rá az Égigérő Fa című magyar mitológiai tanulmánykötetében. Mindezek az elgondolások azon a feltevésen alapultak, hogy a Sarkcsillagtól a Földig képzelt függőleges tengely a Világtengely, a Világ közepe. Főként Észak-Európa, Szibéria és Közép-Ázsia népeinek ősi kozmológiai felfogásában találkozunk ezzel, ami érthető is, mert ezeken a földrajzi szélességeken a Sarkcsillag magasan áll a láthatár felett. Így lett a Sarkcsillag az Ég Köldöke is. A régi altáji népek képzeletében az ég az ember sátrának mása, és amint a sámán sátrának van kürtőnyílása, az ég sátrának is van; - pontosan annyi, ahány égi réteg van. Ezeken a nyílásokon át jut a sámán az egyik égi szférából a másikba. Az első nyílás a Sarkcsillagnál van, vagyis az ég közepében.

Ezek az elképzelések készítették el a házak előtt felállított Világoszlopot is, amelynek a népmesékben igen fontos szerep jutott. Kapcsolatban volt az Élet Fájával, gyümölcse minden hónapban új gyümölcsöt terem, elvezet a Lelkek Hazájába, zengenek az ágai és madarak dalolnak rajta. De jósfa is, mert rajta ül a jósmadár.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. június 24. Szerkesztette: Vetési Zoltán
Nézettség: 843 Kategória: Magyar kincsek, egyetemes értékek » Tudás a csillagokban
Előző cikk: Az ősmagyar „felső ég" és a Nagy Göncöl vidéke Következő cikk: A Tejút az ősmagyar égbolton


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: