Dr. Borbula Ida A sumír-magyar rokonság című művében (Buenos Aires, 1982) felsorolja és bebizonyítja a sumér-magyar szavak fonetikai, tartalmi és értelmi megegyezésén, megfelelésén kívül a sumér szobrokról, képekről, ásatási leletekről megállapított lényeges mitológiai és kultúrformák egyezését, – a társadalmi intézményeinek feltűnő, sőt legtöbb esetben teljes megegyezését... Bebizonyítja, hogy a sumér-magyar rokonság nemcsak a nyelv terén létezik, hanem vitathatatlan nyomai vannak a mai magyar élet minden vonatkozásában is.
Könyvének tartalmára vonatkozólag, a római Institutum Biblicum néhai igazgatójának, P. Anton Deimel S. J.-nek a Sumerisches Lexicon szerzőjének, Dr. Bobula Idához intézett leveléből (Róma, 1953. január 5.) a könyv közli - magyar-ra lefordítva - az alábbiakat:
„...a legkisebb aggályom sincs a magyar-sumér rokonság elfogadására.”
„Kevéssel több mint egy évszázada annak, hogy a mezopotámiai romok alól elkezdtek előkerülni az ötezer év előtti sumér civilizáció írásos emlékei. Ezeknek az írásoknak első megfejtői Oppert, Sayce, Lenormant és más orientalista tudósok. Bár az ismert szavak száma csekély volt, a nyelv szerkezetéből arra következtettek, hogy az írás feltalálók nyelve „szkíta, turáni” jellegű nyelv volt. Oppert hasonlította először a sumér nyelvet a magyarhoz. Egyébként az ő magyar baráti tanácsadója Rónay Jácint (1814-1889) katolikus püspök, aki mint az 1848/49-es szabadságharcunk menekültje, ősnyelvészként munkatársa lett a francia Lenormant-nak (1837-1883) és Oppert-nek (1825-1905), s hívta fel a figyelmét e két úttörő sumerológus tudósnak ez a bencés zsenink arra, hogy a sumér táblácskákon talált ékírásos szavakat nem héber nyelven (ahogy ők „próbálták”), hanem a magyar nyelv révén tudják megfejteni.
Ennek az útmutatásnak köszönhető, hogy Oppert a magyar nyelvhez hason-lította, Lenormant pedig már határozottan állította, s több könyvében kifejtette, hogy a régi sumér nyelv legközelebbi rokona a magyar nyelv. Nyilvánvaló lett, hogy az írásfeltalálók népe - melyet közmegegyezésre sumérnak neveztek el a tudósok - teremtette meg a világ első civilizációját”
Mesterházy Zsolt írja könyvének utószavában: „Ha tudjuk Gosztonyi óta a sumer-magyar nyelvtan gyakorlatilag azonosságát, igen nagy valószínűséggel megtaláltuk hozzá azt a népet, amely képes volt azt megőrizni és hazahozni. Lehetett-e egyáltalán más nép rajtunk kívül az, amelyik idehozta (vissza)?
Götz Lászlótól és másoktól tudjuk azt is, hogy a sumer nyelv rengeteg más nyelvben kimutatható szavaiban, de azok nem ismerik a nyelvtant hozzá, csak kevéssé. Ha ezt így vesszük, kézzelfoghatóvá válik a sok évezredes népi folyamatosság, mint vezérfonal, amely a magyar nép őstörténetét végigkíséri.”
