Archívum

                CSIRKEPAPRIKÁS  ROTYOGOTT MÖGÖTTEM… Felavatva az elkészült bográcsozó.   Csirkepaprikás rotyogott mögöttem A bográcsban Szombaton, illatozva. Lassú tűzön és sűrűn kevergettem, Nehogy lekozmáljon majd a legalja.    Közben bent a konyhában a csipetke Alapanyagát is elkészítettem, De az uborkasaláta leszelve, Majd megízesítve, szépen lefedtem.

             LEMENŐBEN A NAP  ERKEL TÓ FELETT…   Lemenőben a Nap Erkel tó felett Gyulán, éppen ezért a csodájában Gyönyörködve még sohasem tévedett Senki a szép, Napos panorámában.   A tó visszatükrözte a látványos, A gyönyörű - szép esti közelséget, Amely a környéken sem mindennapos; Le kellett fotózni ezt a szépséget.

           ÖT HÓNAPJA DÖRÖGNEK  A FEGYVEREK… Mikor jön már el a Béke?   Öt hónapja dörögnek a fegyverek Közeli szomszédunkban Ukrajnában. Naponta halnak ártatlan emberek, AKIK ÉLNI AKARTAK ORSZÁGUKBAN.   Élni Békében és a Boldogságban Fürödve, nem romos házakban bújva A rakéták elől, szomorúságban, Éhezve és szomjazva vegetálva.

            „NEM BÁNOK SEMMIT SEM…” EMLÉKEZEM ÉS BIZAKODOM   „Nem bánok semmit sem”, ami történt velem, Mert ez is a velünk élő történelem Olyan része, mit akkor helyesnek hittem, A meglévő tudásommal cselekedtem.

              „LÜTYÖG AZ ORROD FIAM!” EGY KIS NOSZTALGIÁZÁS         Csecsemő és picinyke gyermekkorban minden olyan más, mint felcseperedve, serdülő, vagy felnőttkorba érve élni a mindennapjainkat. A kisgyermeknek nincs még veszélyérzete, nem érzi, illetve nem tudja azt, hogy evés után meg kell törölni a száját, mert odaszáradt rá a maradék.

                MÁR ÉN IS „VÁROSNÉZŐ” TEMPÓRA VÁLTOTTAM.     Tizennégy évvel ezelőtt, mikor betöltöttem a hatvanadik évemet, mivel megvolt az előírt munkában töltött szolgálati időm, (Még jó pár évvel több is) úgynevezett „előrehozott öregségi nyugdíj” kategóriába esve, teljes nyugdíjjal mehettem jól megérdemelt „pihenőre”.

                 „ÉLETKAPU” ALATT ÁLLTUNK, MOSOLLYAL… Szerelmetes Tündérrózsámnak.   ” Életkapu” alatt álltunk, mosollyal Néztünk bele szépen a kamerába  Gyönyörűséges - Szép Tündérrózsámmal, Mert Szerelem a Boldogság Csodája.

            A VÉGTELENSÉG ORSZÁGÚTJÁN…   A végtelenség országútján haladok tova, Úgy érzem, hogy számomra ez igazi iskola. Tudom már, hogy az életem nemcsak gyermekjáték, Nemcsak az Istentől kapott önzetlen ajándék. Küzdeni kell mindennapi betevő falatért, Elszámolni az eltékozolt hosszú évekért.

              „EZ A HÉT IS GYORSAN  ELMENT”, MONDOTTA… Hófehérke - Hét törpe mese újra gondolva.   „Ez a hét is gyorsan elment”, mondotta Hófehérke hangosan sóhajtozva, Hiszen a törpék a bányában nagyon Elfáradtak, Hófehérkét parlagon Hagyva, mert a hét nem tett ki egyet sem, Csak maszatolgattak kínkeservesen.

              BUJKÁLÓ PILLANAT   Buján – halk léptű bujkáló pillanat, Érzékek korbácsolója perc alatt. Árnyas fák rejtekében elosonva Kísért bennünket halkan sóhajtozva: Jer velem most Szerelem szigetére, Ne gondolj másra csak a szenvedélyre. Erdő rejtekében zöld szőnyeg terül, Ádám és Éva csókokban elmerül.