Talán a legmeglepőbb az ősmagyar csillag- és csillagképnevek elemzése és rendszerezése során annak felismerése, hogy a nevek alapján szinte tökéletesen kirajzolódik az ősmagyar társadalom szerkezetének képe. Feltűnő módon igaz ez az égi társadalmi körkép: az égbolt emberi szereplői egyszerű emberek, a puszták népe társadalmának tagjai.
Talán egy nép sem írta fel olyan szemléletesen az égboltra a mindennapi életét, környezetét, hitét, örömét és bánatát, mint éppen az ősmagyar nép. Ha valaki gondosan áttanulmányozza a rendelkezésre álló sokszáz ősi népi csillag- és csillagképnevet, önkéntelenül fel kell hogy figyeljen, miként ismétlődnek köztük a földi élet dolgai, tárgyai, eseményei, emberei és állatai.
Derült, holdtalan éjszakán a megszámlálhatatlanul sok tűhegynyi, sziporkázó, pislákoló csillag között mesebeli látványt nyújt az egész égboltot átkaroló, derengő fényű ezüstös fátyol, amelyet a népnyelv Tejútnak nevez.
A világegyetemben a csillagok nem magányosan tündökölnek, hanem csillagvárosokba, úgynevezett galaxisokba tömörülnek.
A Tejút ősi, népi elnevezéseinek irodalma a leggazdagabb valamennyi ősi csillagnév irodalmunk közül. Szerencsére a fennmaradt adatok azonosításával itt nincs probléma, és a kép is pontosabb, ami az ősmagyar égbolt Tejútjáról elénk rajzolódik. Igen sok a Tejút ezüstösen derengő sávjához fűződő ősmagyar, vagy ősmagyar történeteket feldolgozó mondák száma is.
A hagyományok azt igazolják, hogy a régi népek képzeletét igen erősen foglalkoztatta a Föld és az Ég közepe. Ez utóbbit az „Ég Köldökének” tekintették - mintha az égbolt ember lenne. Az Ég Köldöke tulajdonképpen maga a Sarkcsillag volt, vagyis az ősmagyar „felső ég”-nek az a másik nevezetes pontja, amelynek minden nép igen nagy jelentőséget tulajdonított.
Az ősmagyar égbolt „felső" része a Sarkcsillagra és környékére esett. Ennek is két központi csillagképe: a Kis- és Nagy Göncöl, valamint maga a Sarkcsillag állt az érdeklődés központjában.
Azt, hogy az Állatöv jegyeihez kötötték-e őseink az évszakok váltakozását, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a csillagképek lassú évi körbevándorlására felfigyeltek. Az ősi csillag- és csillagképnevek közül feltétlenül évszakokat jelzőket az alábbi táblázatban soroltuk fel.
Évszakcsillagok és csillagképek
Sorszám
Név
A lehetséges azonosítás
1.
A csillagos égbolttal kapcsolatos hagyományaink közül legrégebbinek az időmutató vagy óracsillagok sorát tekinthetjük. Ez egyébként minden népnél így van. Még azoknak a népeknek is, amelyek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a csillagászatnak és csillagképeknek, van időmutató csillaguk és csillagképük.
Az eddigiekben hivatkozott szerzők zöme megelégedett a népi csillag- és csillagképnevek ábécé sorrendbeni felsorolásával. Olyan törekvést, hogy a népi csillagneveket bizonyos főbb témakörök szerint is csoportosítsák, Kandra Kabostól eltekintve nem találunk.
A magyar népi csillagnevek kutatása elsősorban nyelvészeti és néprajzi oldalról közelíthető meg. A kutatások kezdetei a XIX. századra tehetők. Legfőbb művelői között alapozó és úttörő munkát végzett Ipolyi Arnold (1823-1886), aki az 1854-ben megjelent Magyar Mythológia című munkájában többszáz magyar népi csillagnevet sorol fel.
