(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 2. részlet)
(folytatás a 276. oldalról)
Ki a szakrális fejedelem, ki a szakrális király?
A szakrális fejedelem (szakrális király) Híd a földi és az Égi Világ között. Ő az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal.
Szükséghelyzetben - a bajban - az ember visszatér az igazi értékekhez.
Az embernek élete során folyamatosan vannak apró szükségletei. Mindeközben hajlamos elfeledkezni a szellemi-lelki-anyagi alapértékek fontosságáról, melyekre igazán csak akkor figyel fel, mikor nagyon megszenvedi hiányát. Ilyenkor kerül értékválasztás elé, mellyel az igazi fontossági sorrend áll helyre.
Az előző oldalakon gyakran találkoztunk a jónak jelével:
Ezután is fontosnak tartjuk, a könyv következő oldalain is megerősíteni az általunk értelmezett jó fogalmának lényegét, miként azt a fejezet elején már megtettük.
Láttuk, hogy a Teremtő Isteni Rend minősége egy szóba tömörítve a Teremtőtől származó jóval fejezhető ki. Egyén és közösség választhat a Teremtő jó és az ego rossza között.
De magatartásának minősége a viszonyulásban válik nyilvánvalóvá: viszonyulása Teremtőjéhez, önmagához és környezetéhez.
Legveszélyesebb az igazság látszatával álcázott hamisság. Jelöljük így:
Ezt a legnehezebb felismerni. A zsarnok- és kifosztó jelleműek az emberközi kapcsolatokban ezzel az álcával vezetnek félre embereket, vezetői szinten közösségeket, nemzeteket, de a globalizáció nyomán egész világot is.
A beszéd általában megelőlegezi a cselekedetet, ezért könnyű visszaélni véle.
A természetes az lenne, hogy amint a szó hamis és nem igazolódik tettekben, akkor ennek azonnali következménye legyen a felelősségrevonás.
Magyarul érthetően az ígéret (a szó), az egyben igazság is. Ez viszont kötelezően számonkérendő kellene legyen.
A jog, értelmezésünk szerint nem kellene több legyen, mint a feltételek biztosítása a kötelességek teljesítéséhez. Mivel az emberek földi küldetésükre különböző adottságokkal-képességekkel születnek és ezáltal különböző mértékű feladatot is kapnak, természetes módon adódik a hierarchia - a szent uralmi rend - úgy jogokban, mint a hozzá szorosan kapcsolódó kötelességekben.
Láttuk, hogy a jog arra kell szolgáljon, hogy feltételeket biztosítson a kötelezettségek teljesítéséhez. A Teremtő Isteni Rend mércéjével a jog-kötelesség egyensúlyának teljesülnie kell. Emberi gyarlóság okán az egyensúly rendszerint nem valósul meg. Lássuk, mire világítanak rá az egyensúly-egyensúlytalanság állapotai, és az emberi minőségnek milyen jelei mutatkoznak meg általa.
Lássunk olyan történelmi példát, amikor az emberi érdemeket többletjogokkal jutalmazták: (ez lenne a 3. eset az előbbiek közül)
A magyar történelemben a király gyakorta királyi adományokkal jutalmazta az arra érdemeseket. Ezzel többletjogokat adott a különleges érdemek mellé.
A korábban említett nemesítéssel, egy történelmi folyamat eredményeként jött létre a nemesi rend. A nemesség megszerzéséhez különleges érdem volt szükséges, de a nemesi ranghoz kötelezően tartoztak továbbra is az erények.
A nemes magyar szó többet jelent, mint társadalmi rang: elsősorban magatartást.
