TAVASZ A CSESZNEKI
ARANYOS PATAKNÁL
Mint halk álom, muzsikálva csobban
Sziklák ölén lágyan a kis patak,
S ahol kiér, a „Remetekőnél”,
Fehér virágos fák boronganak.
Szép tavasz van, merre a szem ellát.
Minden virág – az élet is virág –
Bár dérütötte időben állok,
Mégis, mégis olyan szép a világ.
Minden bokor tele van madárral,
Zeng az ének merengőn, édesen.
Az eltűnő időt elfeledve
Újra forrón fellobog a vérem.
Daloljatok bele a szívembe,
Daloljatok tavaszi virágok,
Susogj, susogj kis csobbanó patak,
Tarka tollú, édes kismadarak.
Szállj kis patak a tengerek felé,
Ki tudja, ott lesz – e virágos part?
-Egyszer, már régen, én is elmentem
S boldogtalanul zokogtam a dalt.
Rámborul a virágok illata,
Egy percre halkan lehunyom szemem.
Jönnek, jönnek a régi emlékek,
De sok tavasz volt az életemben…
Mellettem a keskeny gyalogúton,
Amely az ősi várhoz fölvezet,
Kibomlott szívű boldog ifjú pár
Csókok között dalolva lépeget.
-Tavasz, édes boldogság tavasza,
Érted lobog a szív, az érzelem.
Játssz édesen a szívnek húrjain,
Tavasz – zsongású virág, szerelem!
Nagy Bálint
A fényképen Édesapám Nagy Bálint Bakonyszentkirályi parasztköltő látató
a Cseszneki várban 1936 - ban 22 évesen.
