NOVEMBER VÉGÉN
Lent még a réten szelíd nyáj legel
S a hegy oldalán már hó fehérlik.
Nincs a napnak már ereje, fénye,
Hidegen a zord tél közeledik.
Szeretnék most menni, menni, menni,
Melegebbre, messze déli tájra.
Szívek, hol örök nyárban dobognak,
Örök a virágok susogása.
-Nem hagyhatom mégse ezt a tájat.
Szárnyam lehull, ide köt valami.
A sorsom útján nékem ez adatott:
Örök télben csak sírni… csak sírni.
Nagy Bálint
