HÚSZ ÉV UTÁN
Eljöttem ide újra régi fák,
Öreg vár alatt nyíló orgonák.
Egyszer, nagyon régen, húsz éve már…
Ugy – e feledtél mindent régi vár.
Fekete haját, tüzes szép szemét,
Ifjú szívünk lángoló szerelmét.
Itt ültünk a Kápolna romjánál,
Miként akkor – lágy szellő orgonál.
Fejem pihent dobogó melleden –
Hűséget fogadtunk mind a ketten.
Mint egy égi angyal rám hajoltál
És az első csóknál elpirultál.
Húsz éve már… és most is itt vagy még,
Szívemben zokog és sír az emlék.
Megyek Veled, kísérlek erdőn át,
Bohókás vággyal tépünk orgonát.
Teleholdtól csillogó köveken
Meg – megállunk… s feltör az érzelem…
Húsz éve már – hogy vádol a lelkem!
Mária, Néked sokat vétettem.
Az élet rám mindig csalódást hoz,
Szeress tovább – és soha ne átkozz.
Könyörögve ide vissza jöttem,
Húsz év után bocsáss meg énnekem!
Cseszneki vár, 1958. április 27 – én.
Nagy Bálint
