KOVÁCS PÁLÉK
KÖRTEFÁJA.
Kovács Pálék udvarába,
Áll egy öreg, vén körtefa.
Egy ága virágot himbál,
Másik felére varju száll.
Egyik ága dús lombjával
Kikeletnek hirdetője,
A másik meg szép álmoknak
Őszbesíró temetője.
Valamikor itt alatta
Én is nagyon boldog voltam.
Valakitől – jaj de rég volt –
Május – éjjel csókot kaptam.
Kiszárad a vén körtefa
Lombja hervad, tűnik árnya.
Fülemüle nem zeng itt már,
Csak a varju mondja, hogy: kár.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1955
