SZÜLŐFÖLDEM
Erdők ölén bérces hegy aljában
Áll e falu amelyben születtem
Itt ringott a bölcsőm e kis házban
Itt dalolt a csalogány felettem
Ez a kis ház amelyben először
Szívembe gyúlt honszerelem lángja
Amely ég most kiolthatatlanul
Mint a vulkán lavinákat hányva
Dúlt a vihar szép magyar hazánkon
Lehullott a béke szép csillaga
Beborult a napfényes magyar ég
S apám indult a nagy háborúba
Jött a vihar mint tenger áradat
Hogy elseperjen mindent e földről
E zivatar volt szülő vánkosom
Bömbölő ágyú torka a bölcsőm
Vajjon a sors mit vetett fejemre
Csaták zajában lesz e végzetem
Vagy lassan hervaszt kínzó betegség
Mint falevél lehullik életem
Ha a halál setét szárnyaival
Eltakarja lángoló lelkemet
Vigyenek ki csendes temetőbe
Hol a béke altatja szívemet
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály 1931. Január 17. – én
A fényképen balról jobbra Édesapám testvére Nagy Sándor Nagybátyám, mellette az Édesanyja, az én Nagymamám, mellette Édesapám és végül jobb szélen Déd Nagypapám látható a versben is említett ház előtt az utcáról nézve...
