ÉJJEL A HŐSÖK EMLÉKKÖVÉNÉL

ÉJJEL A HŐSÖK  EMLÉKKÖVÉNÉL

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉJJEL A HŐSÖK

EMLÉKKÖVÉNÉL

 

Alszik a falu nagy éji csöndben,

Éjfél van, mintha kísértet járna.

Hősök kövére hull enyhe lombbal

Szomorúan a Hétvezér fája.

Virágot hoztam – nappal nem szabad

Emlékezni Tirátok, hős fiak.

 

Kik ott hulltatok el idegenben,

Visztulánál, Doberdónál, Donnál –

Jaj nektek most itt a mi hazánkban,

Felétek a szívünk csak sírva száll.

Miért nem kiálthatom Nevetek én

Ti hős fiak, a dicsőség egén -?

 

Lombok között aranyló betűkre

Gyönyörűen csillog az éji hold.

Elrejtem magam a kőszobornál –

Vérzik a lelkem, ahogy megállok.

Felzokog a szél – félőrült vagyok, -

Miért nem lehetünk mi itt magyarok!

 

Beburkolózva idegen rongyba

Erőszak útján veszik szép fajunk.

Szláv oroszlán tátja felénk torkát,

Nincs ki gyógyítsa véres, nagy bajunk.

Ti hős fiak, Ti kihűlt hős szívek,

Ezért hullottatok, véreztetek -?

 

Kövek, itt az éji hársak alatt,

Őrizzétek a hősök szép Nevét.

Lesz még idő, lesz még nap, amikor

Elhozza a nép szabad ünnepét.

Lesz még idő – és kardot ránt a kar

S magyar földön újra él a magyar.

 

 

Nagy Bálint

 

Bakonyszentkirály. 1959

 

 

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2017. május 28. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 572


   


Tetszik