Édesapám egy gyönyörű, hangulatos verse 1952 - ből:
KÖSZÖNTELEK BÉKÉS
FALUSI CSEND.
Köszöntelek békés falusi csend,
Illatos utcák, akácborongás.
Fehér – falu ház előtt kicsi pad,
Virághimbáló szelíd susogás.
Köszöntelek muskátlivirágok,
Fehér házak szép magyar virága;
Valahányszor nyiladozni látlak,
Elmerengek fájó borongásba.
Köszöntelek május éjszakáján
Lányos ablaknál nótás legények;
Kinyílott a boldogság rózsája,
Szívetekben a kedv sose tér meg.
Köszöntelek esti alkonyatban
Templomkertben öntöző leányok.
Hársak, amint a földre borulnak,
Lombok között, ha felcsillog a hold.
Köszöntelek öreg diófákon
Virradatkor búgó galambpárok-
Jegenyék, hol, ha vége a nyárnak
Levél pereg, őszi varju károg.
Köszöntelek nyári naplementén,
Hazatérő szelíd kolompú nyáj.
Hegyekről, ha leszáll a fuvalom,
Szelíd kezekkel Isten orgonál.
Köszöntelek munkában görnyedő
Ábrándos lelkű, boldog álmú nép.
Sorsa bármennyire űzi, hajtja,
Nyelvében érzi a föld ősizét.
Köszöntelek minden, ami falu.
Köszönöm, hogy bölcsőm itt ringatták.
Soha ne hagyj el, kísérj örökre,
Áldott – csendű falusi boldogság.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1952.
